Belső gyarmatosítás

Artis

Körülbelül öt lehetőségem is volt. Az első az, hogy megrendelem a szlovák cédét fillérekért. A második az, hogy a maffiától szerzem be (ezt nem tudom, hogy kell, de mint lehetőség, megáll). A harmadik az, hogy bemegyek a kedvenc boltomba, és ott költöm el a pénzem. A negyedik az, hogy a legközelebbi, drága hiperszupermarketben veszem meg. Az ötödik, hogy egyáltalán nem csinálok semmit. Ez lenne csak az igazán jó, igaz?

Üres cédét vettem, tizet. Szerintem drága volt, de összehasonlítva mondjuk a húsz évvel ezelőtti állapotokkal, nagyszerű dolog, hogy az elelejétől a végéig legyárthatok egy tartalmat, és tetszőleges példányszámban sokszorosíthatom. Házilag. Á la kisszoba. 

A helyzet az, hogy a saját zenémet írom cédére. Legalábbis 50%-ban jogtulajdonos vagyok. Hogy ilyenkor miért kell kifizetni a büntetést vagy jogdíjat vagy mit, azt egyáltalán nem értem. Megmondom, épp az ilyen kisebb-nagyobb tökönrúgások miatt hagynám az egészet a fenébe. Túrórudit nem eszem.

Belső gyarmatosítás” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Elsősorban a zeneszerzők és az írók körében van határozott támogatottsága a kulturális átalánydíjnak, melyet az üres adathordozókhoz hasonlóan az internetszolgáltatás árába lehetne beépíteni.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s