Legyen-e sorkatonaság?

Nem is olyan rég feldobta valamelyik hebegő-habogó képviselő, hogy Magyarországon újra minimális katonai kiképzést kéne adni a férfiaknak. Szerencsére senki nem hördült fel rajta, néhány blogposzt és újságcikk futott le ezzel kapcsolatban. Mi sem hördülünk fel, bár én épp szeretnék, de hát ki vagyok én?

A sorkatonaságról kétféle történetet hallottam: nagyon jó volt vagy nagyon szar. Igazából van egy harmadik narratíva is, amikor a siralmas és a nevetséges keveredik, a szellemi ember fölénye a teljesen alantas, vérciki butasággal. Ez a groteszk.

Engem, ha megkérdeznek, hogy szerintem legyen-e vagy sem… rendszerint azt mondom, hogy egy lófaszt kéne nekem ez az egész. Mi, mi… Hogy betonrészeg, alkoholista idióták lóbáljanak felém rozsdás fegyvereket a hajnali sorakozón, hogy sittes kisebbségiek abuzáljanak, hogy valaki poénból ellopja a sapkám, és nekem is el kelljen lopnom valakiét a büntetéstől rettegve. Őszintén szólva nem félek ettől az egésztől, valószínűleg a legtöbben kibírják, megerősödnek, és kicsit talán huncutabb szemmel nézik eztán a világot. Néha azt válaszolom, hogy persze, legyen, ide nekem az orosz laktanyát is. Szeretnék megerősödni, fegyvert fogni és tudni, hogy mire való. Ich bin FÉRFI. 

 

Nem vagyok pacifista. Szerintem a béke ugyanúgy válhat totálissá, mint a háború vagy a diktatúra. Ahol a béke totális, ahol a béke rátelepszik a mindennapi életre, ott valószínűleg a védelemre fordítanak hihetetlen költségeket. A totális béke mögött ott az erőszak, a biztonsági őrök, rendőrök, katonák, támadó- és viszontvágó fegyverek, a kiugró jelenségek elleni azonnali és programozott reagálás, és így tovább. A mindennapi élet is nehezen szervezhető a békére, hiszen az élet szükségképpen tele van krízisekkel, konfliktusokkal, amelyekkel bizony előbb-utóbb birokra kell kelni. Ötperces gyakorlatot harminc sorban kell magyarázni, hát nyissátok ki bármelyik könyvet, vagy fogjatok egy fejszét és csapjátok bele az első fatuskóba! Azért van.

Olyan formájában, ahogy az úgynevezett néphadsereg volt, úgy nem szeretnék sorkatona lenni. Nem akarok világháborút, ahol a szicíliai pap és a római proletár ugyanabban a lövészárokban üldögél. A nagy karnevál. Persze most kicsit más a helyzet, itt most vereség utáni állapotban vagyunk anélkül, hogy valaha háború lett volna. Na de vissza: nyilván ’56 után féltek rendesen a nép fiataitól, akik az első adandó alkalommal a szovjetek ellen fordultak, ezért az úgynevezett néphadsereg valami szomorú szocializációs terep lett, ahol az előző generáció szép kis leckét kapott abból, hogy ő bizony senkivel nem egyenlő, hanem egyszeri és egyetlenegy. Ezzel a tapasztalattal áll szemben az egyik magyar laktanya explicit feladata: nyugati támadás után hét percig tartani a laktanyát, amíg a szovjetek átlépik a magyar határt. Hét perc. Hét perc. Hét perc az élet. 

Leckének jó volna. Elnéző és diagnosztikus mosollyal nézni a helikoptert gatyaszíjának pörgetésével imitáló tisztet az éjszaka közepén, a zuhogó esőben. Megtanulni benzint lopni négy-öt féle járművel is. És így tovább. Leginkább egy dologba borzongok bele: adatközlőim szerint a legnagyobb állatokról derült ki a végére, hogy ők voltak a leginkább emberek, a leginkább megsérültek, a leginkább szeretetre vágyó, gyönge, igazi emberek. 

Mit tudhat a mi generációnk biztosan? Nem sokat. Lehet és kell is elemezgetni a múltat, jelent, jövendőt. És igen, el kell gondolkodni azon is, hogy legyen-e sorkatonai kötelezettség. Ma egészen biztosan más volna, mint volt. Talán ma az ún. honvédség kikérné az embert a munkahelyéről, és órabért fizetne a kiképzésben való részvételért. Talán igyekeznének úgy megszervezni, hogy ne a poszttraumás fejlődés legyen az egyetlen pozitív hozadéka az egésznek. Hát ennyi jutott eszembe.

Legyen-e sorkatonaság?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Hát ja. Kicsit amikor apa meséli, hogy adták kétezerrel a hülye feladatokat, teljesen értelmetlenül mindig az ilyen "telefonálni várkörön kívül", "írásbeli engedély nélkül ne menj át a főmonostorba", és hasonló pannonhalmi szabályok jutnak eszembe :D Szóval itt is kapunk kis kiképzést.

  2. Szerintem értelmesebb lenne sorkatonaság helyett egy épkézláb tartalékos rendszerről beszélni . Egyrészt oda önszántukból lépnének be az emberek, másrészt ezeknek az alakulatoknak sokkal magasabb a harcértékük ha tényleg kitör egy háború. Ezt nyilván több szinten és több megközelítésben is meg lehet valósítani, a világban számtalan eltérő példa működik. Csak nyilván egy jó tartalékost kiképezni és felszerelni sokkal drágább és nehezebb mint sorkatonaság címén WC-t pucoltatni.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s