Lakásfelújítás

Lakasfel

A lakásfelújítás porral és zajjal jár. Sokba kerül, mindenkinek rengeteg kellemetlenség, ráadásul vannak emberek, akiknek ez a munkájuk, és még pénzt is kapnak olyan marhaságokért, mint például az átalakítási terv szignózása. Az éppen felújítás alatt álló lakásban éppen lehet lakni, csak nagyon kellemetlen. Nem lehet mindenki szempontjait figyelembe venni, például a szomszéd néni biztosan rosszul jár, hiszen egész nap az ő ablaka előtt hordják a sittet a melósok, az ő ablakán száll be a por, és ő egy fillért se kap az ütvefúró hallgatásáért. Az egész procedúra rengeteg pénzébe kerül a tulajdonosnak, az utolsó pillanatig siralmas állapotokat lát és mindvégig szórnia kell a pénzt, ha nem akar egy ugyanolyan rossz állapotú otthont magának, mint ahogy az előző tulajdonostól átvette azt. Ilyesmi zajlik most Magyarországon is. Mármint lakásfelújítás.

Egy csomó, teljesen értelmetlen dolog történik, például kiütik a falakat, újravésik a kábelezést, hozzák-viszik az anyagot, fizetnek és fizettetnek, terveznek és újraterveznek, miközben mindenki elhűlva nézi, hogy mi fog ebből kisülni. Egy országot felújítani azért is macerás, mert nem lehet kiköltözni belőle erre a “rövid időre”, vagy mondjuk ki lehet, csak még macerásabb, mint egész nap szívni a port és hallgatni a sok zajt meg marhaságot. Elhűlve nézzük, mi a fene történik, hogy ezek itt most tényleg mindent újraterveznek, ezek most tényleg komolyan gondolják, hogy vesszen az egész struktúra, ne maradjon olyan ügyfélszolgálatos néni, aki pontosan ugyanúgy baszik ki velünk, ahogy azt megszokhattuk Magyarországon. Mert a dolog úgy áll, hogy tényleg szarul állunk, és például a felsőoktatás reformját tényleg csak üdvözölni lehet. Persze az egyszerű polgárként nem derül ki, hogy van-e terv, hogy terv szerint haladunk-e, és hogy mi a cél, ami mondjuk kétségessé teszi, hogy akarjuk-e beláthatatlan ideig szívni a téglaport. Én bízom benne, hogy van értelme, nem is tehetnék mást. Az nagyon bíztató, hogy Budapest kezd magára találni, és – még ha némileg gyanús is – van némi mozgolódás vidéken is. Nehéz menet lesz, hogy az emberek újra rátaláljanak a családjukra, az országukra, a békéjükre. Hogy újra legyen miért élni, legyenek az életnek normális keretei, terek minden értelemben. Ezért is üdvözlöm, hogy végre elkezdtünk foglalkozni a közterekkel, mint a városi tér igen fontos strukturálóival. Végre olyan tereink lesznek, amelyeket használhatunk is, és nem feltétlenül a legalacsonyabb igényszintű kábítószeres vagy hajléktalan ember életminőségét kell élnünk rajta. Végre olyan szobrok, utca- és térnevek lesznek, amelyeknek köze van bármihez, hozzánk. A Széll Kálmánt épp nem értem, Elvis kicsit fura, de a többi alapvetően tetszik. 

Szóval a fene tudja, mi lesz, és hát biztos sok hülyeséget is látunk még. Egy biztos: az én generációm most válik aktívvá, foglaljuk el a helyünket a valóságban! Mi jövünk.

Lakásfelújítás” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Azért azt se felejtsük el, hogy ennek a nagy országfelújításnak a java részét (hidak, terek, belvárosok, parkok, stb.) nem a magyar adófizetők fizetik, hanem az EU-ból jönnek rá a pénzek. És ezt most nem lelkendezésként mondom, hiszen sok szempontból EU-szkeptikus vagyok, hanem inkább veszélyforrásként.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s