Valóság, show

Arviz_kivert_fogu_rohoges

Kezdem azzal, hogy csodálatos barátaim vannak. Van, aki negyven felett is időt szán arra, hogy kazettákat digitalizáljon ennek a bolond huszonévesnek, aki vagyok. Így van meg nekem kazettáról Pilinszky és Kányádi hangja, költeményei. Vagy ott van az, aki megismerteti velem Adyt, de úgy, de úgy, hogy ezt figyeljétek, indierock következik:

Sorolhatnám a barátaimat hosszan. És nem csak azért, mert kapok tőlük. Élünk, és egy csodálatos életet élünk. Ez itt Magyarország, ezek vagyunk mi. És akkor ezek mellett én mélyen elszomorodom, és elcsodálkozom, amikor valahol szóbakerül az a semmi, ami a tévében megy. Megmondom, én már a hírportálokon se nyomok rá a cikkekre, csak a címüket futom át. Meg se rezdülök egy Alekoszra vagy egy Szandikára. Újságot rég nem vettem a kezembe. És álljon meg a menet, lehessen már kimondani, hogy otthon verset olvasni (vagy fürdőbe menni, vagy gangon borozni, stb.) némileg magasabb minőség, mint megnézni az ún. valóságshow-t. Én megmondom, nekem van tévém, nézem is néha, igaz, az antenna nincs beledugva. Minek is lenne? Ma már mindenki popkulturális elemző, igaz-e? Ma már mindenki azt csinál, amit akar, igaz-e? Igaz. De azért röhögni még mindig szabad! Bottal böködni azt, ami barna és büdös, és ujjal mutogatni arra, aki kézzel nyúlt hozzá. Aki nekem Alekoszt vagy a Mizut elemezgeti, az csak az árnyékszékben turkál. Jó szórakozást! Ha hozzámvágod és összekeni a ruhám, eltöröm a kezed.

Azt is megmondom, én rendkívül szeretem a Dunát. Félek tőle, és szeretem. Mikor 2006-ban ott voltam az árvíznél, a vécébe is homokzsákot tettem, hogy fel ne törjön a szar. Ahol emésztőgödör volt, ott éjjel vödrökkel merhették a fekáliát a házból, hisz a buzgár meg az emelkedő talajvíz kegyetlenebb ellenség, mint maga a folyó. Végül leírom: aki nem tudja, mi az a buzgár, az szégyellje magát. Egyszer egy dunai ember azt mondta: “Meine Kirche ist Donau.” Valahogy így vagyok én is a valósággal: áramlik a Mindenség, a tudatom folyama, az én templomom, és mégse szeretném, ha valami kósza buzgár szarral pumpálná tele a szentélyt. Mert lehet akármekkora brend és popkulturális termék a valóságshow, az csak szar marad. Még akkor is, ha a valóság és a tudat folyamából bukkan fel. Ha valaki, hát én látom, amikor a folyó közepére bevezetett csatornából szivárog a mocsok. Undorodva fordulok el, és felakadt szemöldökkel figyelem kétszáz méterrel lejjebb a horgászokat. Akiknek mindegy, csak a térerő meglegyen.

Vége lett egy újabb valóságshownak? Na és? Lesz még egy csomó, ahogy a csövön kifér. Egyre tökéletesebben hozzáigazítva a semmivel sem rendelkező ember igényeihez. Se pajzs, se kard? Éljen a totális béke, áldassék minden biztonságiőr! Lassan intellektuális tevékenységnek számít elemezni a műsort. Nekem mindegy, mert a legjobb filmeket nézhetem, a legjobb könyveket olvashatom, a legjobb zenéket hallgathatom. A legjobb emberekkel. Egyszerűen nincs szükségem arra, hogy ennél a posztnál tovább gondolkodjam a kérdésről. És ez szuper. Letenni szuper. Éljen a jövőkutatás: nem kell ahhoz túlméretes agykoponya, hogy belássuk, talán egy évtized sem múlik el, hogy az interneten a legtökéletesebb élményt élhessük át, a leginkább emberre szabott felületen élvezkedjünk, a legjobban megmarketingelt szarral tömjük tele a fejünk bűntudat nélkül. Csakhogy, és most kell figyelni, az én fejem nem szemetesláda, az én lelkem nem szeméttelep. Éljen a generáció, amelyik a facebookon “politizál”, és elhiszi a pénzből élők hazugságát: hogy ez ugyanaz, mint agóra. Lófaszt! És ezt vehetitek érvelésnek is.

Na, ma sem lettem szimpatikusabb!

-g-

 

 

Valóság, show” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Kívülállónak és sznobnak lenni is nagyszerű dolgok, csak egy ponton összekoccan ez a hozzáállás a közösséggel, meg a bele való tartozással, amiről szintén írsz néha.Leszarozni csak úgy csuklóból az év legnézettebb műsorát azért nem jó, mert nettó tévedés. Ha olyan szar lett volna, nem nézték volna ennyien. Nem egy átlagos valóságshow ért véget, hanem a VV4, ami nézettségében a BB1-el említhető csak együtt. Valamit most nagyon jól csinált az RTL, valamiben pedig óriási szerencséje volt. És ez nem megismételhető, és nem marketing kérdése, hanem.. és itt kellene belemenni, de ez téged már nem érdekel.Persze nem kell mindenkinek világmegváltónak lennie, népszerű műsort/blogot/bármilyen produkciót se kötelező készíteni. Egyáltalán nem mondom, hogy neked is le kell merülni, csak mintha most feszítene a kognitív disszonancia, mert sejted azért, hogy a rakás szar mellett valami jóból is kimaradtál. Legalább is egy óriási sikertörténetből, aminek lehettek volna számodra is tanulságai, biztos.Én nem bánom, hogy belecsöppentem. Nagyon sokat tanultam egyrészt a tévéműsorokról, azok készítéséről. Másrészt pszichológiáról, emberismeretről. Sikerről, nőkről. Végül pedig az országról, a másikról. Nem arról a sterilről, ahol ti a csodálatos életeiteket élitek, hanem amiben én élek, és vannak benne kevésbé csodálatos dolgok is.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s