Megvan Magyarország!

P1350215

Azt kérdezitek, mit szólok a hírhez, hogy Bayer Zsolt elindul Rockenbauer Pál nyomában, és bejárja a Másfélmillió lépés Magyarországon helyszíneit. Barátaim, itt a válaszom.

P3200382

Megvan. Úgy értem, hogy én megtaláltam Magyarországot. Nagyon nehéz volt. Beismerni, hogy tulajdonképpen semmiről sem tudok semmit, és hogy amit tudok, valószínűleg az is tévedések és esetlegességek sorozata csak. Beismerni, hogy az egészet csak úgy hallottam másoktól, hogy amit a véleményemként hangoztattam, az csak egy aktuális tudatállapot volt. Most végre látok egy egészen kicsit Magyarországról, egy egészen apró részletet. 

3

Felőlem Bayer Zsolt azt csinál, amit akar. Hogy miért épp ő kapja a pénzt? Hát a politika ilyen. Hogy miért épp ő csinál ilyen filmet? Neki jutott eszébe, és ő volt hozzá jó helyen. Tönkremegy ettől az eredeti, 1981-es sorozat? Na ugye, hogy nem. Most lesz egy másmilyen. Hogy Bayer Zsoltnak megvan-e Magyarország, azt nem tudom.

Sajnálom, ha a munkát nem előzi meg két év előkészítés, ha a kiváló és csodálatos celluliod helyett fényképezőgépekre vagy HD-digitális kamerákra forgatják. Sajnálom, ha nem lesz benne a “felesleges” kilométerek, az eltévedések és Sinkó László hangjának bája. Másmilyen lesz.

4

Emberek, a tér. Ne felejtsétek el, hogy volt. A fizikai távolságok, a hosszú idők, amelyek A és B esemény között teltek el. Várni kellett, hogy meglássuk, oda kellett érni, hogy észrevegyük, és az egész végén vissza kellett térni. Ma már azelőtt megérkezünk, mint ahogy elindultunk volna. Nagyon keveset láttam. Talán a két kezem elég volna ahhoz, hogy megszámoljam, hányszor láttam. Halálig tartó hálával tartozom mindazoknak, akik bevezettek a misztériumba. 

5

A televízió kiszolgálja az igényeket. Tűéles képeket, pontosan időzített vágásokat, tökéletes hangot kapunk. Az itt és most helyett csak a most marad, a folyamatos és összetorlódott jelen, a facebook-jelen, a videoszpot-jelen, a flash, a vizuális narkózis. Elárulok egy titkot: az erdőn-mezőn járva ezek nincsenek. Lépések vannak, fájó hátak, sárban elmerülő bakancsok, eltévedések, térképek, összemosolygások, pálinkák és kenyérszelés, közös főzés és szégyenkezés, hogy egy népdalt se tudok méltó módon elénekelni a tűz körül. 

Folytathatnám hosszan, de minek? Túl van ez tárgyalva rég. Innen csak egyet tehetek. Belátom, hogy az anakronisztikus ember a normális, a cserkész a normális meg az, aki nehezen találja a helyét. De keresi a helyet, és aztán, talán apró részletekben, de még megtalálja azt, amit egykor úgy hívtak: tér. 

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s