Könyveket az érzésért

Ny_pl

Az előző posztról jut eszembe…

Hogy mennyire is különbözően is olvassuk mi a könyveket. Ha Gergő ír egy könyvkritikát, akkor meg tudom mondani, hogy ő előreolvasott, tudja, miről fog szólni a könyv, tudja, hogy az író kicsoda, miért és mikor írta a könyvet/novellát/értekezést. Céllal olvas, tudja, hogy milyen konzekvenciát akar a végén levonni.

Én majdnem kizárólag az élményért és a benyomásokért olvasok. Éppen ezért elég gyorsan is, így bármit újra tudok olvasni egy év után. Ami nem mindig jó, mert a neveket és a helyeket elég gyorsan elfelejtem, így ha valahol beszélgetni kell a könyvről, nem mindig sikerül.
 
Egyébként érdekes, hogyan változtak meg az olvasási szokásaim. Az egyetemen nagyon sok huszadik századi német irodalmat kellett olvasnunk, történelmi háttérrel, ideológiával, múltfeldolgozással. Mindenre kellett figyelni, intertextualitás, mű a műben, tulajdonképpen az írókat és a kort kellett figyelni a könyvön keresztül. Aztán egyszercsak vége lett az irodalom kurzusoknak és tudatosan villámgyorsan leszoktam az előolvasásról. Meg az utánolvasásról is. 

A könyvkritika/recenzió is nehéz így, emlékszem, a Menyhárt Jenő könyvéről azt akartam írni nagyon sokáig, hogy ha választani kellene, hozzá inkább feleségül mennék mint a Cseh Tamáshoz mert lehet, hogy az idealistába végig szerelmes lennék, de a másik biztos elhozná a gyereket időben az óvodából és megjavítaná a tönkrement szekrényajtót. De ugye ilyet nem írok.
Vagy a Steiner Kristóf könyvéről azt írtam volna igazából, hogy mindenki melegpornót várt, de miután az ember elfogadta, hogy a főhős végig fiúkba lesz szerelmes, egész élvezhető könyv lett belőle. De ilyet sem írok.

De az olvasáshoz vissza; most már tudatosan keresek olyan könyveket – főleg regényeket-, amik bizonyos érzésekre adhatnak választ. Vagy létező kérdésekre keresek érzelmi választ. 

A múltkor például, amikor Bubo megpendítette az eutanáziát, kerestem hozzá egy könyvet. Én most Hollandiában élek, itt az euranázia teljesen normális és elfogadott. Tehát nekem ez itt egy nyitott opció.  Elébem került Kluun: Elmegy a nő az orvoshoz…című regénye (magyarul a Partvonal Kiadónál Ne vedd el az életem! címmel). Egy férj leírja, hogyan dolgozta fel a felesége mellrákját, a kezelést, a halált. A könyvben a nő az orvos és a férje jelenlétében issza meg a mérget, előtte kiválasztják a dátumot, meghívnak mindenkit, elbúcsúznak. Nem egy irodalmi remekmű, de ad egy lehetséges választ a dilemmára. (Filmen 2009-ben jött ki, Komt een vrouw bij de dokter címmel)

De ugyanígy olvastam mostanában regényt az Alzheimer-kórra, a távkapcsolatra, az örök szerelemre, a determináltságra, az állandó alkalmazkodásra. Ide nekem az érzéseket.

Szeretnék újra megtanulni kontextusban olvasni, előre, utána, gondolkodni közben. Beíratkoztam egy könyvklubba is. A krimi/thriller csoportban volt még hely, tehát másfél hete ceruzával a kézben olvasok egy Da Vinci kódnál rosszabb minőségű könyvet (összeesküvés, lövöldözés, Vatikán, autósüldözés) és azon gondolkodom, mit tudnék azon kívül mondani róla, hogy hát ez elég rossz volt. 

Ti hogyan olvastok? Meggondoljátok kétszer is, mit olvastok el? Volt egy tanárom az egyetemen, azt mondta, az élet túl rövid ahhoz, hogy szar könyveket olvassunk. Szerintem amíg szórakoztat, addig semmi baj nincs egyik könyvvel se.

-kalep-

Könyveket az érzésért” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nekem azt mondta egy okos hölgy anno, hogy rossz könyveket is kell olvasni. Különben is, mikor hozod meg a verdiktet hogy ez rossz, nem olvasom tovább? Volt (az idő vége felé, updike), hogy szenvedtem vele, még a vége sem tetszett, aztán valahogy hiányzott az a furcsa hangulat amit a történet teremtett.

  2. és az elhozná a gyereket időben az óvodából résznél szívből felnevettem, köszönöm.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s