Harcsa Veronika: Lámpafény (zene)

Harcsa

A Harcsa Veronika Quartet negyedik albumát hallgatom napok óta, a Lámpafényt. A főleg nyugatos költők alkotásait feldolgozó verslemezzel viszonylag nehéz hallgatói oldalról párbeszédbe kerülni, legalábbis akkor, ha az embernek se a jazz, se a költészet nem jóbarátja. Legalábbis néhány hallgatás után. Aztán, a befektetett időnek és energiának hála a versek kinyílnak, a zene többé-kevésbé érthetővé válik, és ettől kezdve egy igényes és tök jó lemezzel leszünk gazdagabbak. 

Egy verselemznél nem lehet kikerülni, hogy az ember valamilyen mélyebb viszonyt alakítson ki a költeményekkel. Igaz, már maga a jazz sem félfüllel hallgatható műfaj, és a legkevésbé sem otthoni háttérzene. Ha valamiért, hát a versfeldolgozásokért érdemes még társasági eseményként elzarándokolni egy koncertre, vagy megvenni egy lemezt. Harcsa Veronika első magyar nyelvű albuma illemtudó főhajtás a 20. század magyar költői előtt, és igencsak adja magát az ötlet, hogy a versek kiválasztását ne puszta véletlennek tekintsük, hanem a művész tudatos akciójának. Innen szemlélve egy igen erős, a közhelyeken túllépő anyagot gyúrt tovább a zenekar.

Harcsa_2

Az általában kínosan félreértelmezett Weöres, vagy a szinte alig-alig hallható és az irodalomkönyvek lapjaira száműzött Kassák rendkívüli színfoltok, a Babits-darab önmagában és dalban is egy nyári zápor ragyogását hozza, egyedüli nőként Nemes Nagy Ágnes két súlyosabb versét hallhatjuk, de helyet kap a divatosabb Kosztolányi és József Attila, a sosem hibázó és valóban viccesen igaz Karinthy, és végül az egész lemez alaphangulatát rendkívüli módon sűrítő, a művész és a lélek kapcsolatát elbeszélő Tóth Árpád-vers, a Lámpafény. A hallgatónak érdemes felkészülnie arra, hogy a versekkel való közvetlen találkozást nem kerülheti el.

A digipack dizájnját nem aprózták el, a pimaszul posztmodernül fotózott ósdi és vaskos könyvrészletek, és a sötét tónusok előtt felbukkanó énekesnő képe szembemegy a közkeletű trendekkel, és egyáltalán nem a könyvek halálát hirdeti. Épp ellenkezőleg: van mit kinyernünk a Guttenberg-galaxis némaságából. Elsőre kissé meglepő bookletet is találunk a tokban, ám a szövegkönyv nagy segítségünkre lehet abban, hogy valamilyen viszonyt alakítsunk ki a költeményekkel. Ennek első oldalán Harcsa Veronika röviden bemutatja a költőket és verseiket az angol nyelven értő közönségnek, a további lapokon pedig maguk a versek olvashatóak magyarul. Az egységes külső érdekessége, hogy a fotókat és a bookletet magyarok, az artworköt pedig egy japán arc készítette. 

Harcsa_3

A zene igazi finomság, és nem csak azért, mert pihe-puha zongoradallamokat és az énekesnő igencsak kellemes hangját halljuk. Vannak itt igen kemény hangok, például József Attila Ülni, állni, ölni, halni verse kimondottan zúzós zenei köntösbe bújt, és nem csak Harcsa Veronika hangterjedelmét, de hangerejét is a dal fontos szervezőjeként figyelhetjük meg, amit villanygitár szólójátéka szakít meg, amit meg lassan és határozottan odapakolt dobok késztetnek később visszavonulásra.

Karinthy Frigyes Együgyű mese című versének feldolgozása például basszus-szólóval indul, majd az első versszak végén belép a mindent és mindenkit finoman lehengerlő Hammond-orgona, és attól kezdve fogalmam sincs, hogy a nagyon aktuális szövegre vagy a dögösen együttműködő hangszerekre figyeljek oda. Igazi dal született itt, az énekesnő olyannyira magára húzza a lírai én szerepét, hogy hangjával gyakorlatilag eldrámázza a szövegben elbeszélt történetet. Ez a kedvenc darabom, imádom, táncolnék is rá!

A leginkább rádióbarát, bár kissé a lenyűgözöttség időfelettiségében túlismétlő Nyár olyan, mint egy igazán jó ünnepi bor elkortyolása. A cinek, zongora és ütősök előbb könnyed, majd egyre teltebb ízt hoznak ki az énekből is; egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember, aki ne állna meg mosolyogva annál a résznél, hogy “ó gyönyörűség”. 

A lemez magasan játszott, ébresztő hatású zongorahangokkal kezd, az utolsó dal, Tóth Árpád Lámpafénye pedig egy gyufa meggyújtásával indít. Pozitív és biztató hangok, képek ezek. (Ezt a “szent tüzet” viszi talán Kosztolányi Lámpagyújtója az embereknek, mielőtt csöndben eltűnik.) A Lámpafény kissé sötét, bujkáló, zörgő, magával kezdeni mit sem tudó alkotó ember párbeszéde a magányt láthatóvá tévő lámpával. A visszavonulás, a saját bunkerbe való elrejtőzés, a magány és a csend tudatos választása a gondokkal terhes hétköznapi harcok után. “Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra. Kettesben maradtunk, kizártam most a világot.” Aztán persze jön a firkálás, a bizarr levelek irkálása, játék a szavakkal, a dráma, és itt már a zene és az énekesnő teljesen alárendeli magát a versnek, a szövegnek, a prozódiának, a tartalomnak és a formának, és a zene itt már csak ünnepli ezt a képet, amit Tóth Árpád megalkotott. Jön a megnyugvás, a mosolyogva hanyattdőlés, a béke, a csend, a dolog elfogadása. 

Hosszan elemezgethetném a többi dalt is, de hat-hét meghallgatás után ezek tűntek fel a leginkább, és ezekhez sikerült igazán közel kerülni. A Harcsa Veronika Quartet negyedik, Lámpafény című albuma egy nagyon jó találkozás. Nem csak a zenekar és a szövegek szerencsés randevúja ez, hanem a hallgató és a jazz, illetve a hallgató és a versek is igen közeli kapcsolatba kerülhetnek a lemezt hallgatva. Meg kell szelídíteni, a munkát nem lehet kikerülni, de cserébe nagyon jó barátunk lesz a bátran de finoman megközelített, nem túlértelmezett, hanem inkább alázattal magasba emelő feldolgozáskorong. Bár sokszor végig kellett hallgatnom hozzá, nekem nagyon bejött. Jó szívvel ajánlom meghallgatásra.

-g-

Magánkiadás, 2011

Harcsa Veronika: ének
Blaho Attila: zongora, billentyűk
Gyémánt Bálint: gitár
Oláh Zoltán: nagybőgő
Majtényi Bálint: dobok
Subicz Gábor: trombita

1. Út (Weöres Sándor)
2. Kihajolni veszélyes (Weöres Sándor)
3. Ülni, állni, ölni, halni (József Attila)
4. Üzenj (Kassák Lajos)
5. A szomj (Nemes Nagy Ágnes)
6. Nyár (Babits Mihály)
7. Szobrokat vittem (Nemes Nagy Ágnes)
8. A lámpagyújtogató énekel (Kosztolányi Dezső)
9. Műterem (József Attila)
10. Együgyü mese (Karinthy Frigyes)
11. Lámpafény (Tóth Árpád)

Harcsa Veronika: Lámpafény (zene)” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s