Szobazene válogatás

Borito

Ahogy arról már a Popnautilus is beszámolt, megjelent a magyar lo-fi második válogatása, a Cheap Music – Hungarian Lo-Fi Vol. 2. Ez nekünk itt és most azért érdekes, mert felkerült egy Magyar Csakra dal is, a Megmondóember. Méghozzá az igen előkelő második helyen értünk célba. 

Hogy miért épp ezt a dalunkat választották ki, azt nem tudom, és különösebben nem is érdekel – örülök neki, hogy volt értelme összerakni a Csakra magyar! című lemezt. Az árpilisi tréfának szánt szobazenénket aztán felkapta és vitte is tovább a hazai közönség. Ahogy azt előre elterveztük egy meg nem nevezett kockásfüzet lapjain. 

Sokféle visszajelzést kaptunk. Hogy nem lehet érteni a szöveget, hogy gagyi, hogy kábítószeres. Vagy hogy ez nem is lo-fi. És hogy egyáltalán, minek fetisizálni a rossz minőséget? A kábítószeres kívételével mindegyik jelzővel egyetértek. Jelenleg így lehet megnyilvánulni, és én például bevallottan annyit tudok hozni szövegben, mint amit a Magyar Csakrával bemutatok. Emlékszem arra, amikor másolt kazettákat hallgatva hónapokig találgattuk, mit mondhat Lovasi a Tesis a világban. Akkor még valahogy belefért a zenehallgatásba, hogy leüljünk, és egy egész lemezt végighallgassunk, és esetleg ne értsük azonnal az ipari tartalmat. És a VHK-t még nem is említettem, ott már az is művésznek számított, aki nagyjából meg tudta különböztetni az artikulálatlan üvöltést a szöveges résztől. Szóval volt élet a profi hangzás és a bárki által elvégezhető hiperkorrektív utómunkázás előtt is. Az se baj, hogy azok vannak, és akkor most van ez is. Ha belegondolok, hogy a SETI már egy viszonylag rendszerezett, gyenge rádiójelnek is örülne az Univerzum távoli szegletéből, akkor egy ilyen komplex és strukturált adatfolyam megjelenése kapcsán tényleg csak ünnepelni lehet. Egyébként megértem, ha valakinek nem tetszik, vagy egyszerűen nem érdeklődik iránta. 

Nagy reményeim nincsenek a zenei forradalom kapcsán. Ha ezek a srácok kihúzzák még öt-tíz évig gitárral a kezükben, akkor ugyanúgy örülni fognak a verejtékkel megszerzett, vagy épp az ölükbe hulló lehetőségeknek, ahogy a korábbi generációk tették. A zenei generációs élmény itt van a nyakunkon: a tékozló fiúk az apák ellen fordultak, hogy végre tőlük függetlenül határozhassák meg magukat. Vagy valami ilyesmi. 

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s