Könyvjelző

Konyv

Időről-időre írunk itt könyvekről. A koncepció nem az, hogy könyvekről írjunk, hanem az, hogy jó könyvekről. Az olvasás önmagában nem erény vagy siker. Jót olvasni, na az siker. 

A képen látható könyvjelzőt, mondjuk így, kaptam. Egy öreg pszichiátertől, akivel sosem találkoztam, és aki néhány évtizeddel ezelőtt bérelt egy albérletet, amit aztán ismerőseim ismerősei vettek ki. Egy szép napon úgy döntöttek, hogy megszabadulnak az egyik tárolót kitöltő kartondobozoktól. Belenéztek, hogy mégis mi lapul bennük, és egy csomó könyvet találtak. Nekik nem kellettek, így hát körbetelefonálták az ismerőseiket, és az egyikük felhívott, hogy érdekel-e engem. Hát persze, hogy érdekelt. Kincsek. Kincsek. 

Engem nem a könyvek érdekelnek, hanem a jó könyvek. Kicsit félek is, hogy egyszer majd a jó könyvek is elérhetőek lesznek a Kindle-n. Anyám, csak azt ne! 

Nem vagyok megszállott, vagy ilyesmi. Nincs könyvespolcom a padlótól a plafonig. De szedtem már ki könyvet budapesti kukából nem is egyet (erre egyébként nem vagyok büszke), és ha felhívnak, hogy valamelyik pincében porosodik 3-4 doboznyi könyv, szívesen átnézem őket. Természetesen vásárolni is szoktam, havi egy-két kötetet. 

Így van ez a szép, míves könyvjelzőm is, amit egy – ha van értelme ilyet mondanunk – igazi magyar ember használt, ki tudja milyen hosszú időn át. Anyaga vászon és piros cérna, benne szívem, lelkem. 

Sokan, sokféle könyvet ajánlottak már, de ritkán élek ezekkel az ajánlásokkal. Hogy mégis megteszem olykor, annak a többiek felé nyíló bizalmam az oka, és az, hogy nem szeretnék rögeszméssé válni. Mindig készen kell állnom arra, hogy mindazt, amit idáig felszedtem, talán otthagyom majd valahol. Talán nem is úgy van. Vagy nem egészen úgy.

Könyvjelző vagyok én is. A múltkor Szajmon elmesélte, hogy mennyire jó érzés volt neki, hogy Amszterdamban elég volt egy pillanatra megállni, és valaki máris a segítségükre sietett, hogy útbaigazítsa őket. Hm, hát ilyen egyszerű volna? Azóta járom az várost, és ha valakit térképpel a kezében látok forgolódni, rögtön odalépek hozzá, hogyaszondja: Can I help you? Ez itt az én országom, az én városom. Miért ne tegyem jobbá? Benne szívem, lelkem.

-g-

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s