Máshol is rossz az automata

Elvis

Szókimondó szövegek.

Akkor is elgáncsolnak, ha ülsz? Egy ideje már nem szoktam puffogós posztokat írni, hisz értelmét se látom, most viszont nagyon kikívánkozik belőlem valami. 

Kezdem onnan, hogy most jövök Párizsból. Igen, jószerivel csak turistákkal találkoztam, főleg a belvárost láttam, és az ottani embereket. De. Tudjátok, mi történik Párizsban, ha fel akartok szállni a tizennégy metróvonal valamelyikére, és a bejárat mellett lévő, soknyelven beszélő jegyautomata véletlenül nem működik? Akkor bizony jön a hatfejű, büdös, ápolatlan hajléktalan, letépi a karod, és felszúrja a seggedbe. Mentőt nem hívhatsz, mert közben ki is rabol. Nem, nem ez történik. Hanem.

Malakoff

Akkor egyet jobbra, kettőt balra, sasszé. Ott álltok a minden megállónál megtalálható információs ablak előtt, ahol egy emberi lény ül. Én, aki nem beszélek franciául (bonzsur, szilvüplé), körülbelül harminc másodperc alatt vázolom egy kizárólag franciául beszélő humanoidnak, hogy mi a helyzet, amire ő megkérdezi, hová akarunk menni, és egy pofarándítás nélkül kiállít kézzel két ingyenjegyet. Mosolyogva köszön el tőlünk. Gondolom kap is fizetést a munkájáért. És a kadencia: hazafelé láttuk, hogy az automata már működik. 

Most munkát keresek. Egyelőre rendelkezem egy elnyomtatott diplomával és egy, valahol a posta és a címzett között kavargó borítékkal. A borítékban van egy néhány ezer forint befizetését igazoló csekkszelvény (ennek másik fele szerencsére a postánál van), meg egy erkölcsi bizonyítványt igénylő lap az adataimmal kitöltve. A nyári szünet miatt a diplomámat egy hét múlva fogom tudni kicseréltetni, és gondolom annak is lesz átfutási ideje. Jelenleg én vagyok az az ember, aki igazolások igényléséről szóló igazolásokkal házal a munkaadóknál. Egy olyan világban, ahol a közismert “humor” szerint a hr-esek átlagban néhány másodpercet foglalkoznak csak egy önéletrajzzal. Nekem még rá fog menni néhányszor félórám arra, hogy mások hibái miatt szaladgáljak. Ahogy egy kedves barátom mondta: inkább a vérem szívják, minthogy az időmet rabolják!

Persze lehet azt is mondani, hogy Párizsban meg más a rossz. Igen, ott a petit dejeuner és a dejenuer között is bármikor sztrájkba kezdhetnek a pillangósimogatók és a malacröfögtetők, az egyetemi portákon kávéfiltert cserélők és a blézerujjfelvarrók. Nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az egyik helyen valami organikusan működik, a másikon meg egy átkozott aknamezőn kell versenytáncolni ahhoz, hogy egyáltalán bárhova esély legyen eljutni. És akkor ha bemegyek a postára kerestetni az ajánlottan feladott levelemet, számon kérik rajtam, hogy miért sima ajánlottként adtam fel. Mert tankot és svájci gárdistákat nem tudtam csatolni a levélhez, hogy esélye legyen odaérni, azért – válaszoltam én. Amikor pedig elkérném a mátrix-nyomtatóval printelt postai keresési eredményt, akkor közlik, hogy hát azt nem lehet elkérni. Na igen. Ülnek ott benn, és nyomtatják nekem a Mátrixot, bele az arcomba. Én meg higgyem is el. Hibás nincs, megoldás nincs, a pénzem és egy hónapnyi várakozásomat benyelte a gép. Legalábbis egyelőre úgy tűnik. Most talán alakul majd valami, csak hát roppant szomorúnak tartom, hogy ehhez ököllel kell ütni az asztalt, különben simán hülyének néznek. Miért akarja kerestetni? Az.

Viszont pozitívum is van! Létezik egy egyszerűen 1818 hívószámmal tárcsázható kormányzati telefonszám, ahol jónéhány ügyet segítenek elintézni. Kedvesek, megoldásorientáltak, segítőkészek. Érdemes használni, mert MŰKÖDIK. 

Aztán most már nem is puffogok tovább. :)

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s