Telente vasárnap az összes albérlet ragyog

Lakas02

Tizenkét évesen fiúkollégiumba menni nem piskóta. Aztán onnan Budapestre költözni egyetemre inkább pálinkába áztatott kenyér. Majd kapunyitás Pakson: az élet kenyere

Lakas01

A kollégium fun volt, de legalábbis ki lehetett bírni. Harminc fiú aludt egy hálóban, takarodó után nem volt szabad kimenni vécére, és csak három-négyhetente jutottunk haza. Haza, mondanám, de hát a második születés az valahol ott kezdődött az ezeréves magyar oktatás fedőnevű bölcsőben. Pannonhalmáról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de legalábbis merev arccal délnek fordulni, ha szóba kerül. 

Lakas03

Budapest, Óbuda. Kis szoba, nyugodt vasárnap délutánok, viharos évek, északi szél, csontig hatoló hideg fagy, forró húslevesek. Innen indult a nagyvilági élet, a társaság, a legjobb találkozások, éveken át hírességnek lenni, ha csak szűk körben is. Volt benne egy csomó jó, meg egy csomó nem jó, például a kis panelházba hajnalban hazagyalogolni, teszemazt a Zöld Pardonból, úgy havi rendszerességgel. Legyen: mezítláb. Néha jól, néha magányosan, végülis egyetemistaként. Micsoda hajnali benzinkútra zarándokutak!

Lakas04

Ó, a Dob utca. A szobának nem hogy fűtése és ágya, ablaka sem volt. Azt gondoltam, majd csak lesz valahogy. Hogy jó lesz. Nem lett. Azt hittem, legalább a társaság elbírja majd a sok hülyeséget, de nem bírta el. Cserébe viszont sok mindent át lehetett gondolni, létrehozni ezt-azt, vágyakozni a többre és a jóra, és a gönci eperfahordós barackpálinka olyannyira maradandó emlék, hogy máig találok számítógépes kábeleket, amelyek ragadnak tőle. 

Lakas05

Albérlet a Síp utcában. Két véglet: vagy csodálatos, vagy borzalmas lakótársak. Jutott ebből is, abból is. Se a környéket nem szerettem, se magát a házat és albérletet. Az elején mindig sokat ígértek ezek a kis szobák, aztán végül abban a kevésben sem volt köszönet, amit adtak. 

Lakas06

Visegrádi utca, összeköltözés. Lakásavató bulik, barátok, nyugalom. Nem is kell ezekről az albérletekről annyit beszélni, kényelmetlen és rossz kényszermegoldás mind. Ami jó volt benne, azt mi tettük bele. Valahol lenni kellett, és hát voltunk, hol jobban, hol rosszabbul. De szerencsére vége. Igaz, albérlet ez is. De amikor kimegyek az erkélyre, itt a csillagos eget látom.

Néhány helyet még érdemes lett volna megemlíteni ebben a rövid kis összefoglalóban, ahol hosszabb-rövidebb ideig laktam, de most már hagyjuk a múltat. Most MOST van.

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s