Albert Schweitzer – Az élet tisztelete (könyv)

Zzzgrund-5

Albert Schweitzerről nem sokat tudtam. Néha egy-egy elismerő bólintás kísérte neve elhangzását, időnként mint példakép vagy erkölcsi magasságpont került elő a beszélgetések szövevényében. Ezért is örültem annak, hogy egy amolyan összefoglaló kötetet kaptam a kiadótól. 

Zzzgrund-4

Az élet tisztelete címet viselő kiadvány egyfajta keresztmetszetét adja a Schweitzer-életműnek. Egy képes életrajz, tizenkét prédikáció, egy filozófiai írás és a német orvos Afrikából hazaküldött, naplószerű levelei alkotják. 

Albert Schweitzer nagyon érdekes figura, rengeteg anekdota-szerű életeseményt fel lehetne említeni ennek igazolására. Már életében szentnek kiáltották ki, és ha bárki szomorkodna a XX. század borzamai felett, én rögtön a nagybajuszú németet hoznám fel érvként a világosság, erkölcs, életigenlés oldalán. Hitből és akaratból cselekvő ember, aki amellett, hogy lelkész és orgonaművész volt, a saját kezével húzott fel néhány komplett kórházat az afrikai Gabonban. Mikor Göbbels, a német propagandaminiszter megpróbálta a népszerű fehérembert felhasználni céljaihoz, és “német üdvözlettel” aláírt levelét eljuttatta hozzá, Albert Schweitzer “közép-afrikai üdvözlettel” válaszolt neki. Hát például ilyen fickó volt ez a Schweitzer. 

A könyvet nagyon lassan tudtam olvasni, és ennek elsősorban a prédikációk artikuláltsága, irodalmisága volt az oka. Be kellett látnom, hogy ez a könyv egyszerűen nem arra való, hogy végigrohanjak rajta. De ha visszagondolok, micsoda erőt adott némelyik kritikus pillanatomban, még ezekre a prédikációkra is jó szívvel gondolok vissza. Ahogy az utánuk következő filozófiai írásban (Az élet tiszteletének etikája), ezekben a beszédekben is azt az etikai-erkölcsi alapot fejti ki a szerző, amely az elmélkedő és a cselekvő ember, az egész ember alapállása lehet. Ahogy Hamvas Béla írja, a nagy ember nem kivétel, hanem ő a normális, és a többi kivétel. Valami ilyesmi a helyzet Albert Schweitzerrel: tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért nem vallja és éli mindenki azt, amiről ő beszél. Félreértés ne essék: a prédikációk nagyon jók, nagyon magas színvonalúak, és mindenki számára ajánlatosnak tartanám az elolvasásukat. 

A filozófiai blokk rendben van, rövidsége ellenére önálló kiadványban is megállná a helyét. Szerkesztés szempontjából ajánlatos lett volna az életrajz és a prédikációk közé helyezni, hogy árnyalja és megvilágítsa azt a szellemi bázist, amire a prédikációk is építenek. Kis túlzással szólva fogalmam sincs, hogy Schweitzer a Szentíráson túl honnan merítette gondolatait, de etikája nagyon is rokonítható a hindu yoga filozófiájával, különösen az olyan erős mondatait figyelembe véve, mint például: “Az etika a bennem és rajtam kívül levő életakarat hódolatteljes tisztelete.” Persze az utolsó oldalakon található bibliográfia elárulja, hogy jók a sejtéseim.

Ami miatt bárkinek ajánlanám ezt a könyvet, az a lambarénei leveleket tartalmazó rész. A világban Schweitzer valódi fajankó volt, de a mennyben egészen biztosan szentként tekintettek rá. Mindenféle lábfekélye és megoldhatatlannak tűnő problémája ellenére saját kezével építette kórházait, és ha egy gödröt ásott a cölöpöknek, saját kezével emelte ki az apró bogarakat a lyukból, életüket megmentve. Gyógyított éjjel-nappal, csencselt a feketékkel az építőanyagért, küzdött a babonákkal és Istenről tanított. Gyakorlatilag a legnagyobb szükségben és sötétségben csinált fényt. A levelek naplószerűek, nagyon jól olvashatóak, és szinte fájdalmas, hogy egyszercsak elfogynak a könyvben. Izgalmas és szép írások, amelyek igen megdöbbentő módon világítanak rá arra a tényre, hogy a nagy ember is világi ember, aki igen messzire elmegy, ha a céljairól van szó. Ez a rész gyakorlatilag letehetetlen, a segítő-gyógyító foglalkozású emberek sokat meríthetnek belőle.

A kötetet egy rövid válogatás zárja az életműből, néhány oldal az egész, de annál erősebb gondolatok villannak fel itt. 

Nem biztos, hogy Az élet tiszteletének etikája egy jó könyv. Sokra vállalkozott a szerkesztő: AZ Albert Schweitzer kötet összeállítására, és ettől igen csak változó olvashatóságú lett a kiadvány, ami számomra inkább zavaró volt, mint érdekes vagy jó. Külön-külön mindegyik blokk eltalált, megmozgatott. Megerősített, de nem a magaméban. Összességében úgy gondolom, hogy a kisméretű, papírkötésű könyvnek jó helye lesz a könyvespolcomon, és igen sokszor fogom még egy-egy hosszabb út előtt a táskámba tenni, vagy inspirációt keresve a fotelhez vinni. 

Ursus Libris, 1999
251 oldal
1450 Ft

Albert Schweitzer – Az élet tisztelete (könyv)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. bajla: nekem megvan a film, csak sajnos kizárólag angol nyelven, és feliratom sincs hozzá. Egyelőre nem vagyok elég friss itthon ahhoz, hogy angolul nézzem, de idővel kénytelen leszek. Így is érdekel téged?

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s