Albert Schweitzer – Az élet tisztelete (könyv)

Zzzgrund-5

Albert Schweitzerről nem sokat tudtam. Néha egy-egy elismerő bólintás kísérte neve elhangzását, időnként mint példakép vagy erkölcsi magasságpont került elő a beszélgetések szövevényében. Ezért is örültem annak, hogy egy amolyan összefoglaló kötetet kaptam a kiadótól. 

Zzzgrund-4

Az élet tisztelete címet viselő kiadvány egyfajta keresztmetszetét adja a Schweitzer-életműnek. Egy képes életrajz, tizenkét prédikáció, egy filozófiai írás és a német orvos Afrikából hazaküldött, naplószerű levelei alkotják. 

Albert Schweitzer nagyon érdekes figura, rengeteg anekdota-szerű életeseményt fel lehetne említeni ennek igazolására. Már életében szentnek kiáltották ki, és ha bárki szomorkodna a XX. század borzamai felett, én rögtön a nagybajuszú németet hoznám fel érvként a világosság, erkölcs, életigenlés oldalán. Hitből és akaratból cselekvő ember, aki amellett, hogy lelkész és orgonaművész volt, a saját kezével húzott fel néhány komplett kórházat az afrikai Gabonban. Mikor Göbbels, a német propagandaminiszter megpróbálta a népszerű fehérembert felhasználni céljaihoz, és “német üdvözlettel” aláírt levelét eljuttatta hozzá, Albert Schweitzer “közép-afrikai üdvözlettel” válaszolt neki. Hát például ilyen fickó volt ez a Schweitzer. 

A könyvet nagyon lassan tudtam olvasni, és ennek elsősorban a prédikációk artikuláltsága, irodalmisága volt az oka. Be kellett látnom, hogy ez a könyv egyszerűen nem arra való, hogy végigrohanjak rajta. De ha visszagondolok, micsoda erőt adott némelyik kritikus pillanatomban, még ezekre a prédikációkra is jó szívvel gondolok vissza. Ahogy az utánuk következő filozófiai írásban (Az élet tiszteletének etikája), ezekben a beszédekben is azt az etikai-erkölcsi alapot fejti ki a szerző, amely az elmélkedő és a cselekvő ember, az egész ember alapállása lehet. Ahogy Hamvas Béla írja, a nagy ember nem kivétel, hanem ő a normális, és a többi kivétel. Valami ilyesmi a helyzet Albert Schweitzerrel: tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért nem vallja és éli mindenki azt, amiről ő beszél. Félreértés ne essék: a prédikációk nagyon jók, nagyon magas színvonalúak, és mindenki számára ajánlatosnak tartanám az elolvasásukat. 

A filozófiai blokk rendben van, rövidsége ellenére önálló kiadványban is megállná a helyét. Szerkesztés szempontjából ajánlatos lett volna az életrajz és a prédikációk közé helyezni, hogy árnyalja és megvilágítsa azt a szellemi bázist, amire a prédikációk is építenek. Kis túlzással szólva fogalmam sincs, hogy Schweitzer a Szentíráson túl honnan merítette gondolatait, de etikája nagyon is rokonítható a hindu yoga filozófiájával, különösen az olyan erős mondatait figyelembe véve, mint például: “Az etika a bennem és rajtam kívül levő életakarat hódolatteljes tisztelete.” Persze az utolsó oldalakon található bibliográfia elárulja, hogy jók a sejtéseim.

Ami miatt bárkinek ajánlanám ezt a könyvet, az a lambarénei leveleket tartalmazó rész. A világban Schweitzer valódi fajankó volt, de a mennyben egészen biztosan szentként tekintettek rá. Mindenféle lábfekélye és megoldhatatlannak tűnő problémája ellenére saját kezével építette kórházait, és ha egy gödröt ásott a cölöpöknek, saját kezével emelte ki az apró bogarakat a lyukból, életüket megmentve. Gyógyított éjjel-nappal, csencselt a feketékkel az építőanyagért, küzdött a babonákkal és Istenről tanított. Gyakorlatilag a legnagyobb szükségben és sötétségben csinált fényt. A levelek naplószerűek, nagyon jól olvashatóak, és szinte fájdalmas, hogy egyszercsak elfogynak a könyvben. Izgalmas és szép írások, amelyek igen megdöbbentő módon világítanak rá arra a tényre, hogy a nagy ember is világi ember, aki igen messzire elmegy, ha a céljairól van szó. Ez a rész gyakorlatilag letehetetlen, a segítő-gyógyító foglalkozású emberek sokat meríthetnek belőle.

A kötetet egy rövid válogatás zárja az életműből, néhány oldal az egész, de annál erősebb gondolatok villannak fel itt. 

Nem biztos, hogy Az élet tiszteletének etikája egy jó könyv. Sokra vállalkozott a szerkesztő: AZ Albert Schweitzer kötet összeállítására, és ettől igen csak változó olvashatóságú lett a kiadvány, ami számomra inkább zavaró volt, mint érdekes vagy jó. Külön-külön mindegyik blokk eltalált, megmozgatott. Megerősített, de nem a magaméban. Összességében úgy gondolom, hogy a kisméretű, papírkötésű könyvnek jó helye lesz a könyvespolcomon, és igen sokszor fogom még egy-egy hosszabb út előtt a táskámba tenni, vagy inspirációt keresve a fotelhez vinni. 

Ursus Libris, 1999
251 oldal
1450 Ft

Albert Schweitzer – Az élet tisztelete (könyv)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. bajla: nekem megvan a film, csak sajnos kizárólag angol nyelven, és feliratom sincs hozzá. Egyelőre nem vagyok elég friss itthon ahhoz, hogy angolul nézzem, de idővel kénytelen leszek. Így is érdekel téged?

Hozzászólás a(z) bajla bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s