dr Máté Gábor – A test lázadása (könyv)

Megint valami rosszféle krimi, gondoltam, mikor először kézbe vettem a kötetet. A cím egy zombiról beszél, a borító maszkos alakja pedig párszáz oldalon keresztül üldözi majd az élőholtat, hogy a végén heppiendben váljon feszmentessé a feszre hegyezett neuronhálózat. Nos, nincsenek zombik, heppiend sincs, a maszk mögött pedig a mindig regulázott, eltitkolt, elfojtott igények bújnak.

Dscf1046

A borító mőgőtt pedig egy érdekes ismeretterjesztő munka található. Írónk betegségekről ír (orvos énem felneszel, beteg énem fél). A stressz hatásairól (Unalmas, kiált Doki; végre foglalkozol velem is? – kérdi félve Beteg). A lélek, immunrendszer és a rák meg egyéb betegségek kapcsolatáról (nyugati orvosláson nevelkedett Doki szörnyűlködik, Beteg ujjong). Azok megnyugtatására, akik hisznek a nyugati típusú orvoslásban: nem hülyeség a téma. Azok megnyugtatására, akik nem hisznek a nyugati típusú orvoslásban: végre valaki, aki testet és lelket megpróbálja egységként kezelni, és érthetően ír.

Miről is van szó? Máté Gábor azt állítja, hogy a test azon betegségei, amelyekben az immunrendszer a szervezet ellen fordul, kapcsolatba hozhatók a pszichés állapottal, elsősorban a saját igények elutasításával. Híres és hétköznapi emberek egyéni tragédiáit bontakoztatja ki előttünk, majd megismerteti családjukat, gyerekkorukat. Mindez kitölti a könyv első kétharmadát, olyannyira, hogy egy idő után elég dühös voltam, és untam is a témát olvasás közben (Doki: hallottam, és ezt is, meg ezt is. Beteg: mikor kerülök sorra végre én?)

A harmadik harmadban szerző végre kifejti a példákban homályosan már ismertetett állítását, meglehetős részletességgel taglalva azt. Tesz róla, hogy amennyire lehet, kerülje a modern babonák világát (Szerencsére, mondja Doki).

Jómagam többszörösen érintett vagyok: részben állatorvosként (ismerkedjetek meg Dokival), aki a test és lélek szigorú elkülönítésének légkörében tanult; részben pedig autoimmun betegség érintettjeként (ime Beteg). Ki voltam hát hegyezve minden egyes mondatra, hiszen a mindennapjaim, az életem két fontos területén is féltettem hozzáállásomat. Okkal, teszem hozzá, mert olvasás közben némileg változott a gondolkodásmódom (Doki szakmai érdeklődése is változott, Beteg kezd magára találni).

Végső soron örülök, hogy elolvastam a könyvet. Rámutat pár fontos kérdésre: a test és lélek kapcsolatára, arra, amit manapság nálunk az orvosnál nem szokás figyelembe venni. Aztán a szülői empátia fontosságára (érzékletes példa: a részeg gyerekkel nem együtt hányni kell, nem is felpofozni. Tartani kell a fejét). A nők gyakori túlzott önfeláldozására, ami végül leki nyomorúsághoz, majd súlyos testi betegséghez vezethet.

Egy dolog hiányzott, nagyon is: a nyílt prognózis. Minden betegségnek van prognózisa, egyeseknek jó, másoknak kétes, megint másoknak rossz. Burkoltan érezhetően megvan a könyvben is, de bizonytalan vagyok. Meggyógyulhat a sclerosis multiplexes, irritábilis bél szindrómás, esetleg a rákos beteg? Ha igen, milyen feltételek mellett? A betegség melyik stádiumában lehetséges még a gyógyulás? Ha a lélek hat a testre, a test hat-e a lélekre? Ha a lélek betegségbe dönti a testet, elhozhatja-e a gyógyulást is? (Doki hiányolja a megszokott biztonságérzetét, Beteg gyógyulásért kiált)

Összességében izgalmas, szép, kissé bulváros hangvételű ismeretterjesztő kötetről van szó. Szárazabb gondolkodásúaknak kb. a kétharmadától ajánlott, aki pedig tudományos információkra is vágyna, annak van irodalomjegyzék is.

Libri Kiadó, 2011

423 oldal

2980 Ft

dr Máté Gábor – A test lázadása (könyv)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Nagyon megleptél és nagyon örülök a téma felvetésének, már csak azért is, mert hamarosan én is írni fogok egy könyvről – ami részben a te kérdésedre is válaszol. Joachim Bauer: A testünk nem felejt – Kapcsolataink és életmódunk hatása génjeink és idegrendszerünk működésére címmel. Ami bizony arról szól, hogy a gének nem önzőek, hanem egy csomó minden kapcsolgatja őket ki-be, például a környezet, a stressz, stb. És akkor lesz egy poszt a Prochaska-DiClemente által írt Valódi újrakezdésről, akik szenvedélybetegeknek dolgoztak ki egy konkrét módszert, de kiderült, hogy minden rossz vagy zavaró tulajdonságra működik, és így megnyitja az utat egy minőségibb, talán kevésbé autoimmun élet lehetősége előtt…

  2. "A betegség melyik stádiumában lehetséges még a gyógyulás?"Lázár már kihűlt, aztán felkelt. Csak a megfelelő orvost kell megtalálni. :) (Mondjuk ő nem kereste.)

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s