Ökofalu, ökoház

Hobbit_haz_grundaktiv

Időről időre végigfutnak linkek a neten öko-, bio-, passzív- és aktívházakról. Csodálatos és organikus épületek ezek, amelyek leginkább a hobbitok domboldalba épített házikóihoz hasonlatosak (illetve amilyennek a filmrendező a közízlést figyelembe véve megálmodta őket). Ilyenkor rendszerint öt-hat ember is megjegyzi, hogy mennyire szívesen lakna ilyen házban. Mégsem teszi. 

“Templom a természet…” (Charles Baudelaire: Kapcsolatok)

Van a paraszti életformában valami növényszerű. A földből nő ki, fennmaradása a napsütéses órák számától, a lehulló csapadék mennyiségétől és a hőmérséklettől függ… Első ránézésre több köze van a csernozjomhoz, mint az égiek dolgához. Az a népszerű gondolat is ide kapcsolódik, miszerint az ember természeti lény, aki az idők során “szerves” és “bensőséges kapcsolatban állt a nagybötűs Természettel. Akárcsak a new age (gyakran tudatlan) hívői, úgy a szervesség hirdetői is azt feltételezik, hogy az egész kultúra és minden emberi dolog a természetből fakad. Amennyire én ezt tudom, még az úgynevezett természeti népek számára is csupán a természetfeletti egyfajta töredékes megnyilvánulása a természet, de persze itt is vannak ilyen-olyan kivételek. Manapság is sokan azonosítják a természetet Istennel és minden jóval. Általában ugyanezek a gondolkozók szokták azonos értékűnek tartani az őzet a náddal, az embert a vakonddal. Egyszer valamelyik uralkodót leöntötték tejszínnel, és ő annyit mondott: “én nem vagyok eper.” Én meg nem vagyok vakond.

Szóval van egy sajátos vonzódásunk a természet felé. Olvasottabb embereknek ilyenkor Rousseau jut eszébe, másoknak Huxley és a Szép új világ, megint mások Thoreau Waldenjére gondolhatnak, akinek “kivonulási” kísérlete szerintem inkább gazdasági, mint filozófiai-egzisztenciális kísérlet volt. Ahogy van egy vonzódásunk a paraszti-népi hagyomány felé is, mondván, hogy az az autentikus és hiteles és eredeti. Pedig hát az is csak valamiből van, és semmivel sem eredetibb például a vallásoknál, amik meg megint csak valamiből vannak. Ha van “szervesség”, akkor az éppen a különféle hagyományok közötti szerves kapcsolat. 

Az egész ökoház-ügynek is van egy hangsúlyos gazdasági vonatkozása, ennek jelszava pedig a függetlenedés. Önellátás, fenntarthatóság, sajátenergia, komposzt, biomassza. Sokan bíznak például a szélerőműben, de figyelmen kívül hagyják, hogy nem létezhet energiát használó gazdaság az egyenletes teljesítményű alaperőművek nélkül. Nem tudom, igaz-e, de állítólag szélcsendben bizonyos óraszámban forgatni kell a szélkerék lapátjait is. Egyébként meg én is szívesen fantáziálok vízimalmocskákról, állati erőről és háztetőre ültetett gabonáról. 

Az ökofalvak, ahogy én látom, mindig valamilyen archaikusabb (közösségi) életformát igyekeznek újrateremteni. A faluközösséget, ahogyan az az urbánusabb közegből látszik. Vályogot vetnek és látványkovácskodnak, sajtot készítenek és kukoricát góréznak, miközben a kecske legelészik mellettük. Kivonulnak a világból, a városból, amiben csalódtak, mondván, hogy valami igazibb dolog történik a faluban. Nekem ez akkor tetszene igazán, ha vállaltan valami új dolog jönne létre, és nem a falusi kultúra újrateremtéséről beszélnének. Ha a táncházmozgalom is felvállalja, hogy az általa megélt dolgoknak több köze van az urbánus közeghez, mint a faluhoz, akkor az ökofalu is indíthatna egy ilyen beismeréssel. 

Valamilyen módon a gazdasági tevékenység, az életforma és az abból következő környezet mindig is a piac igényeitől függött. Miből lehet megélni? Az ökofalvak egy szerves-népies filozófia mentén jönnek létre, termelése is elsősorban mezőgazdasági, kézműves satöbbi. Ám ahogy elnézem a környezetemben élő kézművesek, népművészek életét, az ilyesmiből megélni alig-alig lehetséges. Gazdaságot vezetni rengeteg energiát és időt (na meg pénzt) igénylő tevékenység, és akkor még nem beszéltünk olyan egyszerű (de nem egyszeri) kiadásokról, mint az iskolai tanévkezdés. Paradox helyzet áll elő: a gazdaságból kivonulni szándékozó közösség nem igazán tudja magát kivásárolni, megváltani a gazdaság és a társadalom szabályrendszere alól. Ivóvízre, mentőautóra és internetcsatlakozásra van szükség. Fizetni kell valakit, aki a pályázatokat menedzseli, néha elázik a takarmány, máskor hiába fizetjük ki az állatorvost, megdöglik a ló. És akkor még nem köcsögöztünk össze tizenhatezer forintot a tankönyvre, nem pónilovagoltattunk elég városi gyereket és nem horgásztuk össze egy fél horgászengedély árát sem. 

Sajnos nem tudom, hogy van-e az ökofalvaknak, élőfaluknak irodalma. Készültek-e szociológiai munkák, longitudinális leírások, utánkövetés, bármi? Hogyan alakul, mi történik? Jó volna látni, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik valamikor belefogtak egy ilyen nagyszerű vállalkozásba. 

Én minden alternatív kísérletnek örülök. Lássuk, mi lesz. 

-g-

(Kép a hirado.hu-ról)

Ökofalu, ökoház” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Gergő, én nem is értem, hogy lehet, hogy ennyire egy hullámhosszon mozog néha az agyunk. Szuper poszt, főleg az újrateremtésről szóló rész. Az élet bármely területén igaz. Miért visszalépni az archaikushoz, miért nem az értékhez nyúlunk vissza és értelmezzük azt az adott környezetben? Örülök az írásodnak.

  2. Meglátjuk, mit mondanak majd a téma szakértői. Eléggé tudatlan vagyok a témában (akkor minek írok róla?!?!), úgyhogy bőven ki tudják majd egészíteni és javítani a a posztot.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s