Vidék vs. Budapest

Zzzzzzz-51

Úgy 2001 körül jártam először egyedül Budapesten. Akkor főleg a teljesen embertelenül megszervezett tömegközlekedéssel találkoztam: a buszmegállókat nem találtam meg, a járókelők nem segítettek, és a jegyvásárlásnál az üveg mögötti eladót nem lehetett hallani. Egy viccnek tűnt a nagyváros.

Aztán később a bátyám budapesti albérletét gyakran látogattam, ez volt az ugródeszka a koncertekre, az első borozásokhoz, utazásokhoz, udvarlásokhoz. Esténként a borpatikában gyűltünk össze vagy a Forsale-ben szórtuk a mogyoróhéjat a padlóra, aztán egymást támogatva átvándoroltunk a Gödörbe Hiperkarmára, a Millenárisra Kispálra vagy az A38-ra mittudoménmire. Addigra értettem a továbbra is embertelenül megszervezett, rendkívül gyatra minőségen tartott tömegközlekedést, és szépen lassan magam is felhurcolkodtam Budapestre. Egyetemista lettem, fél évtizedet húztam le ilyen-olyan, de leginkább nevetséges albérletekben. 

Már az első perctől kezdve sok mindent szerettem Budapestben. Otthon tudtam benne lenni, rengeteg lehetőségét kihasználtam (amit valószínűleg a legtöbben azóta se vettek észre), és akár azt is el tudtam volna képzelni, hogy maradok. Fekete István könyvét, a Zselléreket azon a tavaszon olvastam el, amikor dönteni kellett. Mindenki odaér, ahová elindul – írja, és ez a mondat segített. Oda akarok érni, ahová elindultam, és az jóval több annál, mint ami Budapesten várt volna rám. Most sem esnék kétségbe, és nem érezném kudarcnak, ha néhány évre vissza kéne menni. De nem akarok. 

Sokan sajnálnak vagy lesajálnak azért, hogy vidékre jöttem. Hogy mit keresek itt. Van, aki azt hiszi, Ózdon élek. Mások szerint szimplán béna vagyok ezzel a vargabetűvel, és be fogom látni, hogy ennek semmi értelme. Lehet, de hogy megtaláltam a missiomat, abban biztos vagyok. Nem istentelen terület ez itt. Én ezt itt vállalom. Ha felmenőimre gondolok, nem félek: nem szokatlan, hogy így vagy úgy, mindennel vagy üres szekérrel menni kellett. Ha menni kell, majd megyek én is. Lehetne ez összehasonlító írás arról, hogy miért jobb emez, mint amaz. De minek? Ez is valami, meg az is valami. Nekem az, hogy az utamat kőkeresztek szegélyezik, hogy itt legfeljebb csak az ölyvek néznek le (rám), hogy anélkül is megbecsülnek, hogy vért kéne hugyoznom, hogy… Minek ezt folytatni? A normális életrend bárhol, bármikor, bárki által helyreállítható, menne ez Budapesten is. Szoktam mondani, hogy én mindenütt lokálpatrióta vagyok. Én ezt itt kiválasztottam, én emellett döntöttem, és ebből – bármilyen meglepő is ez – csak növekedni fogok. És ha [az égbe] emelkedem, mindeneket magammal vonzok. 

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s