Mi nem kell a konyhába?

Konyhafelszereles

Lassan öt és fél éve, hogy elköltöztem otthonról, és mostanában egyre többször találkozom „mi kell az új konyhába” listákkal. Én is, mint olyan sokan, albérletben kezdtem, hol barátokkal, hol idegenekkel laktam együtt, míg három és fél év után jött a kétszemélyes háztartás. Sok kezdővel találkoztam, sok albérleti konyhát láttam, úgyhogy elmondhatom: nem kell hinnetek ezeknek a listáknak. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs értelmük, mert persze, van – például akkor, ha valaki a szüleitől úgy költözik el, hogy rögtön saját, külön, teljesen felszerelt háztartásra van szüksége, mert például azonnal megházasodik és családot alapít, vagy mert már ekkor nagyon szeret, tud, akar és ráér főzni. A többieknek összeszedtem az albérlet-konyhákban töltött évek alatt rám ragadt tuti tippeket: itt a lista arról, hogy mit nem kell beszerezned, amikor az első albérletedbe költözöl, és mivel helyettesítsd. Ha vannak még ötleteitek, a lista kommentben szabadon bővíthető.

Disclaimer: Természetesen nem azt mondom, hogy a lentiek mindegyike teljesen felesleges. A többségét érdemes beszerezni – idővel. A különköltözés, saját lábra állás egyébként is költséges folyamat, sokunknak nincs lehetősége mindent egyszerre megvenni, ezért hasznos lehet tudni, hogy mi az, ami nélkül ki lehet húzni egy-két-akárhány évet is.

Különféle méretű fazekak és lábosok. Elég egy, egy körülbelül két literes lábos. Ebben szinte mindent meg tudsz főzni, amit eleinte fogsz: levest, rizst, krumplit, tésztát, tejbegrízt.

Különféle méretű serpenyők. Megint csak: egy. Legyen viszonylag nagy méretű, és lehetőleg teflonos. Ebben készíthetsz el mindent, amit a lábosban nem tudsz: rántottát, tükörtojást, húst, szószokat a tésztához. A fala legyen elég magas ahhoz, hogy ne folyjon ki belőle a szósz, de ne nézzen ki úgy, mint egy erőd, mert akkor nehéz lesz benne megfordítani a palacsintát. Ami el is visz a következő ponthoz.

Palacsintasütő. Nekem még mindig nincs, pedig gyakran eszünk palacsintát. Elég a serpenyő.

Tepsik és egyéb sütőedények. Egy is elég, de az se feltétel. Akár hiszed, akár nem, a lábost is be lehet tenni a sütőbe, ha ragaszkodsz a rakott krumplihoz. De ha szívesen kísérletezel a sütikkel, vagy szereted a melegszendvicset, esetleg szerezz be egyet. Előbb azért nézz be az albérletben a sütőbe, soknak van saját tepsije.

Színes-szagos, ezerféle méretű tálak. Müzlistálad úgyis van, azon kívül csak egyféle kell, egy igazi Jolly Joker: a mérőtál. Válassz olyat, amin a liszt és a cukor tömege is fel van vonalkázva a folyadékok űrmértéke mellett. Lehetőleg legyen legalább 2 literes, átlátszó és csőrrel is rendelkezzen. A háztartásom egyik legértékesebb darabja az a tál, ami minden fent leírt paraméternek megfelel, az első költözésem előtt vettük a teszkóban kb. 300 forintért.

Gyúródeszka. Asztal.

Sodrófa. Üres borosüveg. Minden albérletben található bőven. Próbálj sima falút találni, áztasd le róla a címkét és mosd tisztára minden használat előtt.

Mérleg. A jó kis mérőedényeddel tudsz lisztet meg cukrot mérni, egy darabig mást úgyse nagyon kell. Ha mégis, találsz a neten konvertereket, amikkel a dkg-ban megadott mennyiséget át tudod számolni bögrére vagy evőkanálra.

Tésztaszűrő. Ha a lábosra úgy teszed rá a fedőt, hogy ne fedje teljesen, a résen át ki tudod csorgatni a vizet. Ezzel a módszerrel el lehet lenni egy pár évig.

Habverő. Ha úgy érzed, hogy használnád, inkább szerezz be egy elektromos kézi mixert, sokkal több dologra jó. Ha csak a tojásokat vernéd fel vele, arra jó a villa is. Igaz, kicsit tovább tart.

Húsklopfoló. Kalapács. Vagy vágódeszka. True story.

Diódaráló. Tedd be a dióbelet két konyharuha közé, vagy egy üres nylonzacskóba. Fektesd le az asztalra és verd kalapáccsal. Először aprított dió lesz belőle, aztán durvára őrölt, a végén őrölt. Ha zacskóval csinálod, inkorporálhat némi műanyagot, mire teljesen átdarálódik.

Mozsár. Lásd diódaráló.

Krumplinyomó. Villa. Kanál. Bármelyik működik.

Nokedliszaggató. Ha muszáj nokedlit enned, a vágódeszka+kés kombináció remek szolgálatot tesz.

Zöldséghámozó. Arra van a kés, nem?

Fokhagymanyomó. Kés.

Pizzavágó. Kés.

Tojásvágó. Kés.

Tálca. Minek?

Ecsetelő. Tudod, amivel a tojást kenik a pogácsa tetejére. Na, azt kiskanállal is meg lehet csinálni. Nem lesz olyan szép, viszont ugyanolyan finom.

Jégkockatartó. Hozd el otthonról egy bonbonos doboz belsejét.

Vízforraló. Kényelmesebb, persze, de van egy lábosod, a víz abban is fel tud forrni.

Teáskanna. Lábos.

Kenyérpirító. Van egy serpenyőd, nem? Csak fektesd rá a kenyeret és gyújts alá. Meg is vajazhatod előtte, úgy sem rossz. Ugyanez sütőben is működik.

Szendvicssütő. A sütőben is ugyanolyan gyorsan kész van, és finomabb. Ha lusta vagy a sütőhöz, vagy nincs az albérletben, akkor meg van mikró. Ott ugyan nem lesz olyan finom, de legalább lesz.

Kávéfőző. Ha az érettségi időszak alatt nem szoktál rá a magas minőségre, akkor pár évet még kibírsz instant kávéval vagy 3in1 porokkal.

Turmixgép/botmixer. Helyettesíteni nem könnyű, de túl lehet élni nélküle. Egész sokáig.

Akkor tehát mi az, ami kell? Két tányér és két szett evőeszköz, hogy a pasit/csajt/havert/legjobb barátnőt is meg tudd etetni. Ugyanilyen megfontolásból két pohár, két bögre. Müzlistál. Egy csomó kiskanál. Merőkanál, fakanál. Sajtreszelő. Vágódeszka, kések, egy lábos, egy serpenyő, egy mérőtál, szükség esetén sütőedény vagy tepsi. Dugóhúzó, sörnyitó, konzervnyitó – ha van bicskád, ezek már megvannak. Néhány konyharuha. Ha úgy érzed, egy kézi mixer. Nagyjából ennyi. A többi meg majd idővel. Majd meglátod!

Mi nem kell a konyhába?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. egy igazi jó nagy saját szakácskés fenőacéllal,már megszeretett-megszokott vágódeszkával,az kell a változó albikbameg új wc ülőke-kefe szett, és 1 liter háztartási sósava borosüvegek pedig keletkeznek, mindig sajnáltama nemvisszaváltható finomról a címkét leáztatnide aztán felragasztottam a csempére

  2. Már bocs, de azon az alapon, hogy mi minden nélkül meg lehet lenni, járhat az ember étterembe is minden nap főzés helyett… többek között villával csinálni törtkrumplit baromság.

  3. Az olvasónak mindig igaza van. :) Még akkor is, ha dühöngőnek nézi a lapot, és olyan szavakat használ, mint például "baromság". A cikk úgy kezdődik: "A többieknek összeszedtem az albérlet-konyhákban töltött évek alatt rám ragadt tuti tippeket: itt a lista arról, hogy mit nem kell beszerezned, amikor az első albérletedbe költözöl, és mivel helyettesítsd."Előre kiköti a szerző, hogy nem az ideális, saját konyhás életről beszél, hanem arról, amikor albérletről albérletre vándorolva két-három szőrös, igénytelen főiskolás fiúval / lánnyal kell együtt lakni évekig, akik műanyaglavórban főzik maguknak a teát és a késélezővel kenik a margarinos kenyeret. Ahol nincs hely a szekrényben, mert a lakástulaj műanyagtányér-készlete elfoglalja a helyet, és ahol sosem lehet mosogatni a többiek hülyeségeitől. Bizony, ezekben az években is meg kell oldani a kávézást, a krumplitörést, és így tovább. Ahogy saját mosogatógépet, úgy saját krumplitörőt sem biztos, hogy van lehetőség azonnal venni, tárolni, hurcolni. Értem én, hogy az interneten mindenki gasztrozseni, gourmand és főállású szupermen, de ez a poszt annyi, amennyit állít magáról: első albérletükbe költöző embereknek segít megmondani, hogy nem kell rögtön befektetniük tejhabosítóba, dekantálóüvegbe és nyomásmérős kuktába. A szigorlatára készülő egyetemista nem kapszulás űrkávéfőzőből fogja magának éjjel háromkor elkészíteni a kávét, mert el se fér a szobácskájában, hanem gyorsan bekever egy instant kávét, és csapatja tovább a tanulást. Persze szabad igényesebbnek lenni, mint egy elsőéves főiskolás vagy egyetemista vagy hirtelen összeköltöző pár, de nem is állította a szerző, hogy nem.Köszönöm a figyelmet.

  4. nem bántani akartalak, de azért a krumplitörő meg a mosogatógép között létezik köztes állapot… magam is egyetemre járok, és nem vagyok gasztrozseni, sem semmi a felsoroltak közül, mégis van pld krumplitörőm, meg vízforralóm. Kicsit okoskodónak éreztem a posztod, mert olyan dolgokat is felsoroltál amiket nem tartok akkora luxusnak, sem az áruk sem a helyigényük miatt. Ennyi.

  5. Jó, hát nyilvánvalóan az a kívánatos, ha van az embernek vízforralója meg krumplitörője, ezeket a dolgokat eleve azért gyártják, mert van rá igény, és mert ezekkel jó vizet forralni, vagy krumplit törni. A poszt szerzője (aki nem én vagyok) azokkal a cikkekkel, posztokkal száll vitába, ahol azt írják, hogy nem lehet életben maradni krumplitörő nélkül két hónapig, ezért gyorsan vásárolj egyet. Meg vásárolj ezt, vásárolj azt. Én őszintén felnézek arra, aki tudja használni a sajtkést, van pizzavágója és androidok főzik a kávéját (magam is közéjük tartozom, úgyhogy), de ezeket nem kötelező augusztus 3-án megvásárolni és bedobozolni, mert az első néhány hónapot egészen biztosan le lehet húzni nélkülük. Senki nem beszélt arról, hogy a felsoroltak luxuscikkek volnának, csak arról volt szó, hogy a legelső konyhába nem kell azonnal mindent megvásárolni ilyen-olyan listák alapján. Egyébként nekem sose volt krumplitörőm az egyetem alatt, éppen az ára és a helyigénye miatt. Cserébe volt Schoppenhauer-kötetem, hisz nem csak krumplival él az ember.

  6. Ami azt illeti, nekem is volt az egyetemi évek alatt vízforralóm, teáskannám, zöldséghámozóm és tésztaszűrőm (lehet, hogy másom is a listáról, olyan pontosan már nem emlékszem), de voltak barátaim, akiknek nem, és mégsem estek kétségbe. Azok a srácok például, akik talán fel sem ismerték volna a krumplinyomót, ha látnak egyet, és azt a 300 forintot sem akarták belefektetni azért, hogy csak egyszer használják, ennek ellenére is tudtak maguknak krumplis pogácsát sütni, amikor ezt találták ki épp hétvégi programnak. Sejtettem, hogy sokaknak nem fog tetszeni ez a poszt, hiszen a mai fejemmel engem is a hideg rázna a sok félmegoldástól, de ahogy írtam is, az első albérletbe költözve egyébként is elég sok a kiadás, és sokan annak is örülnek, ha egy pár száz forintos tételtől is megkímélik magukat. Később aztán már lehet építeni a saját konyhát, háztartást, de nem kell kapásból mindent megvenni – szerintem. Ahogy a száz helyen megtalálható "mi kell a konyhába" listák is egy mankót adnak a kezdőknek, én is egy mankót akartam adni nekik, és bízom bennük annyira, hogy szelektálni tudnak, hogy mi az, amit ők azért inkább megvesznek, mert mondjuk tudják magukról, hogy reggel-délben-este teáznak, és kell a teáskanna, és mi az, amit helyettesítenek egy ideig, ha megtehetik.

  7. Teljesen nem értek egyet a cikkel – bármennyire értem is a lényegét, mielőtt még Gergőtől én is megkapnám az oktatást. Túlzottan szubjektív szerintem ez a lista. Az, hogy mi szükséges, és mi az, ami eleinte inkább felesleges is, nagyon függ attól, hogy mit csinál az ember a konyhában. Sok dologgal egyetértek, tényleg sok olyan van, amit eleinte úgy sem használ az ember szinte soha, amikor meg használná, meg lehet oldani. Nekem pl krumplinyomó nem is kellene, mérleg nélkül is megvagyok, még ha jó is lenne. Viszont legalább két, különböző méretű lábos nélkül – amiből az egyik amúgy legalább 4 literes – én bizony rosszul érezném magam. De ugyanígy egy-két tál is elég fontos szerintem. Igaz, hogy nekem meg pl mérőedényem nincsen, én azt oldom meg kanálra / pohárra átszámolással.Amúgy meg tényleg azért az ilyen pár száz forintos tételek csak nem vágnak földhöz annyira senkit, úgyhogy azért folyamatosan bővíthető, nem kell minden beköltözésre megvenni, persze. Nekem is sok ilyen olcsó dolog is van, ami még várat magára, mert egyszerűen annyira nem fontos.Kicsit különben az az érzésem, mintha ez inkább egy kollégiumi lista lenne – vagy az vajon akkor még ennél is kevesebb?off: Azért a baromság az talán csak nem olyan durva kifejezés, hogy ne lehetne nyugodt szívvel alkalmazni, vagy mégis? Szerintem ezt nem kell komolyan venni, és ezen problémázni…

  8. Illetve még annyit tennék hozzá, hogy a bővebb listák is arra jók szerintem, hogy abból ki tud az ember indulni. Legalábbis szerintem nem nagyon lehet olyan ember, aki egy lista alapján összevásárolja csak a dolgokat. Elolvasod, végiggondolod, hogy melyik tényleg mennyire szükséges, és ezek alapján lehet szerintem dönteni. Szóval szerintem egy – bővebb – lista arra jó igazán, hogy ha esetleg alapból valami nem jutna eszedbe, ami fontos lenne, így ne maradjon ki. Erre viszont teljesen jó a bővebb lista – és így már sok értelme a redukált listának nincsen. Olvasni érdekes volt amúgy, szóval azt semmiképpen nem mondom, hogy megírni sem kellett volna. :)

  9. <html><head></head><body bgcolor="#FFFFFF"><div>Itt a kulcs: &quot;Elolvasod, végiggondolod, hogy melyik tényleg mennyire szükséges, és ezek alapján lehet szerintem dönteni.&quot;</div><div><br></div><div>Kar lenne azt hinni, hogy akar terepen, akar az internet bugyraiban valaki megmondja neked, hogy mi a jo. Sokan probalkoznak, persze, ez a cikk nem ilyen. Arrol szol, hogy az elveszett, szuleitol frissen kulonkoltozott egyennek tampontot adjon a konyhaban. Hozzateszem, szerintem is van benne tulzas, es? A legtobb programozasi nyelvben tamogatott az override, feluldefinialas; ujraimplementalsz, szarmaztatsz, orokoltetsz. Szerintem ez a bejegyzes egy hibatlan ososztaly. :))<br> <br></div></body></html>

  10. Isti: Igen, ezt értem, csak hosszabb listából szerintem csak származtatni kell, és nem nagyon kell semmit neked implementálni. Kódolásban is lusta vagyok.:)

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s