Dubaiban a világ

Grundaktiv_vilagvege

Amióta Albrecht Dürer hatlábú disznót rajzolt, azóta féli és várja az ember az epifániát, az armageddont és az apokalipszist. Éjjáó, világvége-fánk kapható!

Várták már korábban is. Csuang-ce is beszámolt az ember és kultúrájának rovarizálódásáról, az élet és a világ tönkretételéről. Pedig az nem ma volt. Szeretnénk azt gondolni, hogy a világvége az valami pikk-pakk bekövetkező, látványos csodajelenség leszesz. Mint a filmeken: hullámok, New York, George Clooney. A new age-eseknek jól jön világvége-várás, Madam Blavatsky óta, de legalábbis ’68 óta folyamatosan átlépünk a Vízöntőbe, a béke és a szeretet korszakába, ami egy kicsit más lesz, kicsit helyet cserél észak és dél, és arra bizony fel kell készülni. Látjuk a jeleit. Látták a jeleit az ipari forradalomban vagy az azték nap elsötétedésében is. Dürer hatlábú disznót rajzolt. 

Van egy jó meg egy rossz hírem. Nem tudjuk, mi lesz. 

Magukat fantáziadús embernek képzelő lelkes amatőrök és vérprofik tervezgetik 3D-ben a jövő szupervárosait. Körös-körül óceán, hisz felolvadtak a micsodák, és benne egy üvegdubai, csúcsszuper csili-vili univerzumocska. Vágyunk rá, igaz? Végre a helyünkre kerülnénk: a hi-tech magánbörtönbe. Érdekességnek nem utolsó, általános megúszási koncepciónak silány: nyilvánvalóan nem az én motorcsónakom fogja elpöfögni az utolsó csepp gázolajat és nem én nyerem a vetélkedőben a háromszobás oppárdon kétszobás, hisz végítélet, szóval a kétszobás tengerrenézőt. Reggel síelünk a dómban, este úszunk a mesterségesen édesített vízben. Töröld ki a szemedből a cukormázt!

Emberek kiabálva, ökölbe szorult maszkban bicikliznek a városban. Mintha ettől jobb lenne. Haver, költözz vidékre, ott annyit biciklizhetsz, amennyit akarsz. Itt persze nem lennél ezzel hi-tech szuperhős: egyrészt nem lenne pénzed a telcsire meg a karbonszálas vagy milyen vázra, másrészt itt mindenki kétkeréken ropja. Az autó is épp a másik irányból probléma: itt úgy túl sok az autó, hogy sokba kerül. Annyival tisztább itt az élet (sokkal, de most ne menjünk bele), hogy itt nincs értelme ujjal mutogatni, hogy mindig a másik a hülye, csak mi vagyunk túlélők. Azért sincs, mert itt teljesen nyilvánvalóan látszik, hogy ez nem igaz, meg hamar állon is csitítják az embert, ha mutogat. 

Na de vissza a világvégéhez: nem tudjuk, mi lesz. Lebeg a befőttes noébárkája a langymeleg óceánban, mint a madártejen az a fehér hogyishívják. Nyilvánvaló a napkollektor meg a horgászgatás, kellemes nyugdíjas éveknek nézünk elébe. A világvége persze nem teleportkészülék és repülő ház lesz, hanem egy zavaros verseny, hogy ki tudja előbb kikaparni a zuzmót a televényből. Hoppá. A telejósról továbbkapcsolva elmondható talán, hogy önmagában már az is probléma, hogy a mi van kérdése helyett a mi leszt feszegetjük. Szembe kéne nézni, elsősorban önmagunkkal. A világ rövidtávon mindig is kiszámíthatatlan volt, hosszútávon meg átlagos. Segítség: az emberélet rövid. 

Véleményem szerint megúszásról, after-party Dubairól és egyebekről azok beszélnek csak, akik valamit nagyon mellélőttek a búcsúban, vagy egyszerűen hasznot remélnek a tömeg tudatlanságából, vágyaiból. Kedves tömeg, te nem leszel ott az üvegbuborékban, és csak akkorát fog pukkanni a végefőcím, amekkorát a pezsgősdugó szólt 2000 Szilveszterén. Nem tudjuk, mi lesz. De ha életedben csak egyetlen híradót is láttál, sejtheted, hogy pusztán annyit fogsz tudni az egészről, hogy a tűzoltók már úton vannak, aggodalomra semmi ok, a szó a stúdióé. 

Az okosabbak majd hozzáteszik: régen minden jobb volt. És igazuk lesz, de ez már más kérdés.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s