Aequinoctium

Grundaktiv_tuzgyujtas

A tavaszi napéjegyenlőség az a pillanat, amikor az éjszaka és a nappal azonos ideig tart. Március 21-én végleg győzedelmeskedik a fény, amely még decemberben törte át a sötétséget. A különleges dátumot követő szombaton tűzgyújtással ünnepeltünk. 

Az első tavaszi tűz meggyújtása szimbolikus tett. A rügyek kipattanásától már csak órák választanak el, nap közben ugyan melegünk van, de este még szükségünk van a lángok hőjére. Szikrára, fényre, tűzre.

A pneuma, azaz a lélek és a tűz a természetben egy. A tűz megrakása így válik szakrális tevékenységgé, meggyújtása világot szentelő actiová. A tüzet amúgy is mindig komolyan kell venni, lásd erdőtűz vagy például a pipázás, sparhelt, robbanómotor.

Mire lehet a tűz meggyújtásakor emlékezni? „Először is: egy ország nemcsak hogy nem csak a gazdagoké és hatalmasoké, de nem is csupán az embereké. A sündisznóké is, ugyanannyira, a halaké, a szikláké, férgeké, füveké, kutaké, szántóföldeké, folyóké. Repedéseké a falban. Edényeké, képeké, hangoké. […] Az ország a köveké is. A gyökereké. Ők maguk az ország. És persze a folyó is, az talán legkivált az. És most arról beszélünk: a Dunáról. […] Legjobb költőink egyik, Kosztolányi Dezső, kínai versfordításaihoz írott előszavában azt mondja, hogy a kínai ember – lehetne mondani úgy is talán, egyáltalán az ember – jelentéktelen, de titokzatos valaminek tekinti magát.” Karátson Gábor akkor, 1990-ben azzal zárta a csehszlovák elnökhöz írt nyílt levelét: „Nekünk itt, Magyarországon, hosszú és fáradságos, szenvedéses küzdelem eredményeképpen végül is sikerült megakadályoznunk a nagymarosi gát fölépítését. Nem annak az elvnek az érvényesülését jelenti-e ez a győzelem, amely szerint az élet misztériumát emberi kéznek szentségtelenül érintenie nem szabad?”

Bajba jutott, létforgatagba vetett emberekként a zsoltárokban találhatunk közösséget. Egyre távolabb kerülve a különös védelemtől, amely alatt egykor az egész világ állt, az első tavaszi tűz mellett adhatunk hálát a mindenség teremtőjének. „Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! Áldjad, lelkem, az Urat!” 

-g-

 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s