Tűzgyújtási tilalom

Tuzgyujtas

Én a tűzgyújtási tilalommal egyáltalán nem értek egyet, és azt gondolom, hogy az államnak vagy az erdő kezelőjének semmi köze ahhoz, sütök-e szalonnát a nyári túrán vagy egy péntek délutánon.

Néhány hete születésnapot ünnepeltünk a Budapesthez közeli erdőben. Nagyon szép, meghitt meglepetés volt. Az ünnepelt harminc éve él felelős, magas színvonalú életet a Földön, és egyébként felnőtt cserkészvezető. Megrakott már egy-két tüzet életében, de erről inkább ő tudna mesélni. A többieket sem kell félteni, gyakorlatilag mindegyikünk arra van kiképezve, hogy egy kicsit jobb állatpoban hagyjuk itt a bolygót, ha egyszer lehúzzák nekünk a rolót.

Épp csak felcsaptak a lángok, mire megettük a házi kecskesajtkrémes és ordás kenyeret. Elővettük a pácolt húsokat, beborult az ég és egy idősebb házaspárnak tűnő kettős bukkant fel az ágak között. Gyakorlatilag lehülyéztek minket azért, hogy az “avarba” raktunk tüzet, és hogy egyáltalán hogy merünk ilyet csinálni ebben a száraz időben. Oltsuk el azonnal, különben. Annyira furcsa volt a helyzet, hogy felnőtt létünkre visszapofáztunk nekik, aztán a lassan szemerkélni kezdő esőben eloltottuk a lángot. Értetlenül csóváltuk a fejünket, és addigra a természetőrök is messze jártak.

Érdemes volna foglalkozni azzal, hogyan alakulnak ki az erdő- és bozóttüzek. Mekkora arányban okozzák cserkészek, felelős, diplomás felnőtt emberek tábortüzei azokat, és mekkora arányban eldobott csikkek, avar- vagy venyige-égetés, szándékos gyújtogatás. Nonszensznek tartom, hogy az utóbbiak miatt nem tervezhetem meg úgy a nyári kirándulást: a csillagos ég alatt éjszakába nyúlóan beszélgetve, ropogó tábortűz mellett. Mehet persze kempingbe is a csónaktúrázó, sőt, főzze gázon a paprikás krumplit a hülyéje. Erdőtűz egyébként mindig és mindenhol volt, állítólag nem is olyan nagy baj, ha időnként leég egy-egy erdőterület. Ma persze már túl vagyunk minden határon, úgyhogy mégiscsak baj.

A Kormány ifjúságpolitikai keretprogramja, az Új Nemzedék Jövőjéért Program kiadvány 60. oldalán az ifjúsági turizmus fellendítésének szándékáról írnak:

“Az 1970-es, 80-as évek fiatalsága körében még nagy népszerűségnek örvendett a hátizsákos túrázás, az országjárás, a mai fiatalság életében már sokkal kisebb szerepet játszik a belföldi turizmus. Ezt az életérzést, az ország megismerése iránti igényt kell újra feltámasztani. Ahhoz, hogy közösségeiért (országáért, lakóhelyéért) felelősséget érző fiatalokká váljon az új nemzedék, elengedhetetlenül fontos, hogy ismerjék hazájukat. Sok fiatal azonban szociális helyzetéből fakadóan még a legismertebb hazai turisztikai látványosságokat sem látta. Támogatni kell ezért a fiatalok belföldi turizmusát, meg kell velük ismertetni az ország kulturális és turisztikai értékeit. Ehhez egy összehangolt és ellenőrzött ifjúsági turizmust élénkítő kormányzati politika megteremtése szükséges. Ösztönözni kell egy olyan turisztikai hálózat kialakulását, amely hasonlóan a falusi turizmus rendszeréhez, egy komplex koncepcióba foglalja a fiatalok utazási, turisztikai lehetőségeit.

Kiemelt szerepet kap továbbá a nyári táboroztatás támogatása, amelyen keresztül a fiatalok a nyári szünidő egy részét közösségben, közösségi programokkal, aktív pihenéssel tölthetik.”

Az egy rendkívül szép dolog, hogy a Kormány támogatni igyekszik a hátizsákos túrázást, de biztos, hogy ehhez “összehangolt és ellenőrzött ifjúsági turizmusra” van szükség? Nekem bőven elég volt, hogy családom, tanáraim és barátaim megmutatták a kirándulás és a túrázás szépségét. Nem kellett ahhoz nyári táborba befizetni, hogy a Duna partján népdalokat énekeljünk a tűz mellett. Vannak erre egyébként összehangolt és ellenőrzött rendszerek: a cserkészet egy ideáltipikus példája a jól működő, összehangolt és ellenőrzött rendszereknek. Biztonságosabb dolog kevés van. Bonyolítja a képet, hogy a cserkész a cserkésztáboron kívül is cserkész, és bizony máskor is szeret tüzet rakni. Meg hát mások is szeretnek tüzet rakni, például én.

Szerintem többek között azzal tennék lehetővé a hátizsákos túrázás fellendülését, hogy az általános tűzgyújtási tilalmat elfelejtenék. Lassan ott tartunk, hogy a konkrét őselemek is hozzáférhetetlenek. Eltűnik a közterekről a víz, tilos tüzet rakni, a földdel ki tudja már, mi van… A levegőt rég megmérgezték, a terek is fogyóban. El kéne már gondolkozni azon, hová vezet mindez.

-g-

Tűzgyújtási tilalom” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Ismét a tűzgyújtási tilalomról | Grundaktiv

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s