Tirol

Img_9700

Valószínűleg csak illúzió, hogy az előnyösebb számokkal jellemezhető helyek boldogabbá teszik az embert. Valószínűleg az évi több turistával büszkélkedhető városok nem okoznak sokkal nagyobb esztétikai élményt, és valószínűleg a magasabb hegyek vagy a zöldebb fű nem vonják automatikusan maguk után az élvezetesebb túrát. A szépséget ugyanúgy megtalálhatja bárki egy magyar város legrégebbi utcái között, és a Mátrában ugyanúgy lehet komoly (sokszor sokkal nagyobb) élményekkel gazdagodni, mint ahogy többezer méteres hegyek között is. Valamiért azonban talán mégiscsak érdemes világot látni. Érdemes elmenni messzibb helyekre, érdemes beszélni az ottani emberekkel, érdemes bepillantást nyerni az életükbe. Nem is tudom, hogy miért. Talán inkább csak remélem, hogy érdemes.

Idén a családommal eltöltöttünk néhány napot Tirolban. Tudjátok, csipkézett hegyormok, havas csúcsok, zöld lankák, kis faházacskák, patakok, tehenek. Első nap elhatároztuk, hogy megnézünk egy “közeli” tengerszemet. A tervünket végül nem tudtuk kivitelezni, de látnivaló így is volt útközben bőven. Először egy hegyi folyó völgyében igyekeztünk felfelé, majd egy erdősebb részen vitt keresztül az út. Közben itt-ott hatalmas legelők, némelyiken egy-egy kisebb patak is keresztülfolyt. A család persze csak ámult-bámult, én viszont valahogy nem tudtam teljesen osztozni az örömükben: tudtam, hogy ilyen magason még életemben nem jártam, hogy ilyen magas hegyeket még sosem láttam, és hogy ez valami egyszeri dolog, aminek nagyon kéne, hogy tetsszen nekem. És mégis. Amit láttam, az “mindössze” a természet volt – a természet, amit már jól ismertem a Pilisből, a Vértesből, Szentendréről és Pannonhalmáról, és akárhogy is meresztettem a szememet, semmi olyat nem láttam, amit ne láttam volna már korábban. 

Img_9774

Később viszont láttam sok újdonságot is. Másnap este körbesétáltunk a faluban, ahol a szállásunk volt. Apukám hívta fel rá a figyelmemet, hogy milyen jól megférnek itt egymás mellett a régi és az új épületek. És tényleg. A modern iskolaépülettel szemben egy látszólag közel száz éves csűr állt, előtte egy kisebb ekével. Kicsit odébb szintén egy paraszti ház baromfióllal és trágyadombbal, vele szemben a templom és a temető. Azután még néhány ház, és egy elhagyott istálló után már a puszta hegyek közt kanyargott tovább az út.

Nagy különbség van a között, hogy egy város (vagy falu) a természeten kívül, vagy a természetben él. Nehezen megfogható, de könnyen észrevehető különbség ez. Valószínűleg az ideák és a formák közti különséghez van valami köze. Ebben a faluban minden az volt, ami. Az itt élők nem akartak egy mesterséges közeget létrehozni maguk körül, nem akarták magukat értelmezési síkokkal elválasztani a természettől. Talán nem is tudták volna. Ahol minden nap dolgozni, foglalkozni kell a földdel, ott könnyebben észnél van az ember. Itt a ház ház volt, az út pedig út. A patak patak volt, a templom pedig templom. Nem tudnám megmondani, hogy mikortól nem ház már a ház, de azt tudom, hogy ott még az volt. Itt, a mi lakhelyünkön már biztos, hogy nem.

Img_9809

 A temetőt megnéztük közelebbről is. A templomkert egy nagy füves terület volt, a gyepből pedig szabályos rendben keresztek meredtek ki. A keresztek tövében mécsesek, szinte mindegyik meg volt gyújtva. Az egyik sírnál épp imádkozott egy idősebb nő, később odamentem hozzá, és megkérdeztem, hogy milyen ünnep van épp, hogy mindegyik mécses világít. Kedvesen elmosolyodott a kérdésre, és elmondta, hogy náluk sokan minden este meggyújtanak egy mécsest a hozzátartozóik sírjánál. Olyan hagyomány ez, amit egész Tirolban tartanak az emberek. Elképedtem. Látszott, hogy büszke a falujára. Megkérdeztem még pár dologról, ő pedig látszólag minden kérdésnek nagyon örült, és mindig készségesen válaszolt (meg hát besegített a kérdésfelvetésbe is, ha olyan területre tévedtem, ahol szűkösnek bizonyult a némettudásom). Kellemes felismerés volt, hogy nem csak a házak házak, de az emberek is emberek – bármit is jelentsen ez. Szintén nehezen megfogalmazható, de könnyen észrevehető igazság, és ne higgyétek, hogy az egyetlen jele a kedvesség vagy az emberszeretet lenne. Egyszerűen más, egyszerűen jobb. 

Img_9747

Hát ilyen helyekre érdemes elmenni.

dadikovi

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s