Ne a borúsat, hanem a derűset

Grundaktiv_cserkesz

Sok kritikát és sok biztatást kaptam az utóbbi időben. Mindkettőt hálával köszönöm. A hétvégén cserkésztáborban voltam.

Grundaktiv_cserkesz-2

Magamat inkább elméleti, spekulatív embernek tartom. Olvasni szeretek és aztán üvöltözve visszaböfögni azt, ami megmarad bennem a szövegből. Olvastam egy cikket a The Guardianban, aminek egy magyar fordításából idézek: 

Mit bánnak leginkább a haldoklók?

1. Bárcsak lett volna bátorságom a saját életemet élni, nem a többiek elvárása szerinti életet!
2. Bárcsak ne dolgoztam volna olyan sokat!
3. Bárcsak kimutattam volna érzelmeimet!
4. Bárcsak jobban tartottam volna a kapcsolatot barátaimmal!
5. Bárcsak megengedtem volna magamnak, hogy boldogabb legyek!

 

Sokat gondolkozom ezen az öt ponton. Tiszta sor. Emlék: a középiskolában ketten sétáltunk az ezeréves oktatás erős vára körül. Másnap történelemből írtunk témazáró dolgozatot, tanulni kellett volna. Féltünk persze. Akkor találkoztunk történelemtanárunkkal, aki megkérdezte, hogy vagyunk. Hát, hogy tanulni kéne, holnap írunk, ugye. Úgy-e, hm-hm, hát adok nektek egy tanácsot az életre: ha bármikor az életben dönthettek a tanulás vagy egy jó beszélgetés között, válasszátok a beszélgetést. 

Én azóta mindig a beszélgetést választom, és még soha semmi bajom nem lett belőle. Sőt, na de nem akarok dicsekedni. 

Amikor elhatároztam, hogy felkeresem a helyi cserkészeket, biztosan tudtam, hogy jobb dolgot nem is tehetnék. A cserkészetről a kívülállónak a legritkábban van a valóságot megközelítő képe. Sokan valami csend-rend-fegyelem alapú szerveződésnek gondolják, politikai/érzelmi beállítottságtól függően vagy egy paramilitáris és kereszténykedő, vagy egy hú de frankó nevelő mozgalomnak képzelik el. Van, akiknek személyes tapasztalatai támasztják alá vélekedéseit.

Én úgy 8-10 éve vagyok hol közelebbi, hol távolabbi kapcsolatban a cserkészettel. Volt, hogy segítettem a világtalálkozóra készülő cserkészek felkészítését. Volt, hogy csak barátaimon keresztül ragyogott rám a fény. Voltam egy régi cserkésztáborban is, mert meghívtak. 

Azon kevesek közé tartozom, akik hisznek az életterv kialakításának szükségességében, az életrendezés aktív folyamatában. Fekete Istvánnal vallom: “Mindenki odaér, ahová elindult.” Ebben a szellemben is dolgozom a munkahelyemen.

Grundaktiv_cserkesz-3

A cserkészetről szerintem nem igazán lehet elmondani, hogy micsoda. A cserkészet cserkészet. Van persze, ami elsőre is érthető, jó vagy rossz, szabadság vagy korlát. Nem lehet külső szemmel elmondani, hogy mi az, hogy mi történik, hogy miért van jelenleg is nyolcezer tagja Magyarországon. 

Amikor ott ültem este a nagy tábortűz mellett, ötven-hatvan gyerekkel együtt, és és énekeltünk és játszottunk, az mindent vitt. Amikor a reggeli vagy az esti imánál végre olyan közösségben voltam, ahol mindannyian ezt a közösséget vágytuk és építettük, akkor ott csoda történt. Szinte minden percben azt éreztem, hogy roppant kevés vagyok én ehhez. Talán arra sem vagyok méltó, hogy a legkisebbeknek szolgáljak. Mégis, ehhez kértem és kaptam erőt. És társakat. De micsoda társakat!

Azt már tudom, hová indultam el. Azt viszont nem tudom, mi lesz most. Kapok majd lenézést, kritikát, biztatást és félreértést is, ahogy eddig. Hálával köszönöm. 

-g-

 

Ne a borúsat, hanem a derűset” bejegyzéshez egy hozzászólás

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s