Az én történetem

A cserkészettel először egy egri osztálykiránduláson találkoztam. Addig csak annyit gondolhattam az egészről, amennyit a hittanórák vagy más dolgok okán a cserkészotthonban tett rövid látogatások alatt tapasztaltam: hogy a cserkészet egy régi, penész-szagú, nagyonkeresztény valami, néhány szerencsétlen unatkozó kölyök szürke elfoglaltsága, egy olyan közösség, aminek nem szívesen lennék a tagja. Aztán a már említett osztálykiránduláson odajött hozzánk egy csapatnyi cserkész, hogy nem szeretnénk-e velük számháborút játszani, mi pedig igent mondtunk. Akkor bántam meg, hogy nem lettem már évekkel korábban cserkész, hogy nem léptem be ebbe a közösségbe, amit csomó kedves, vidám és talpraesett fiatal alkot, remek célokkal és remek elfoglaltságokkal.

Img_9922

 Ezután elkezdett nagyon érdekelni a téma: a cserkész osztálytársaimmal elmondattam a tábori élményeiket, és elmagyaráztattam velük a sok-sok “szakszót” és rövidítést, amikről szinte csak ők tudták, hogy mit jelentenek. Ők örültek az érdeklődésnek, és egy szép tavaszi napon meghívtak, hogy menjek el egy össz-Budapesti rendezvényre, a budavári számháborúra, többszáz cserkész közé. Itt elhatároztam, hogy nem sajnáltatom tovább magam, amiért ilyen csúnyán kimaradtam ebből a csodából, hanem akármilyen ésszerűtlen döntés is, és akármennyire is elkéstem vele, mégis meglátogatom a lakóhelyemen élő cserkészeket, és megkérdezem, hogy nem vennének-e maguk közé? 

Img_0095

Félve léptem be a cserkészotthon kapuján: tudtam, hogy most vagy egy befogadó és kedves társasággal fogok találkozni, és akkor tudhatom majd, hogy ez valóban egy jó közösség, vagy egyszerűen elhajtanak (gyakorlatilag azzal állítottam oda, hogy szeretnék cserkész lenni, de nem biztos, hogy évente ötnél többször látni fognak, mert kollégista vagyok az ország másik pontján). Aztán emberi érzékekkel észrevehetetlenül rövid idő alatt befogadtak, a kérdésemre azzal válaszoltak, hogy “persze, gyere, de bocsi, inget csak legközelebb tudunk adni, az a srác lesz ott az őrsvezetőd”

Néhány hete én is táborban voltam, akárcsak Gergő. Már az első éjszaka, amikor bagolyhuhogásra aludtam el, tudtam, hogy ez most valami nagyon jó dolog lesz, és valóban az lett. Magán az alap értékrenden kívül nagyon tetszett még a “mindennapi rutin”, a reggeli tornával, a napi parancshirdetéssel, a különféle programokkal, az esti tábortűzzel, ami mellől aztán aludni tértünk, ha tértünk, de akkor sem estünk kétségbe, ha egy jó beszélgetés mellett elszaladt felettünk annyira az idő, hogy már csak néhány órácskányi alvás adatott.

Img_9952

A cserkészet egy remek dolog, amit mindenkinek ki kéne próbálnia. Sosem késő.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s