Dusev-Janics Natasa

Janics

Külföldre költözött magyarok történeteit mutatja be a HVG új sorozatában. Az emigrálást választó hazánkfiai saját élményeikről, hogyanokról, miértekről mesélnek, benyomásaikat saját, blogposztra hajazó szövegként publikálják, amikhez bárki hozzászólhat, kapargathatja, köpködheti. Nem mennék bele, hogy mennyire veszélyes dolog egy ilyen széria indítása, hiszen nyilván nem azok az emberek fognak beszámolni a csodáról, akik a rövidebbet húzták egy-egy ilyen váltáskor. Az olvasónak az a tévképzete támadhat, ami egyébként Magyarországon amúgy is jellemző: odakint minden könnyebb, jobb, boldogabb.

Egy országra nem a nemzetközi helyzet és nem a történelem elrendelése mondja ki a halálos ítéletet, hanem az emigrációt választó fiataljai. Az elit feladata, hogy erősítse az ország azon értékeit, melyek reményt adnak a maradásra. Sajnos hosszabb ideje ennek az ellenkezője történik.

Benei Péter fenti bevezetőjét olvasva hosszú percekig csak ültem megdermedve. Lassanként belegondoltam, hogy mi is történik idehaza, s ami még fontosabb: mire lehet számítani, mik a kilátások? Miközben ezen agyaltam, úgy döntöttem, továbbolvasom a cikket – Benei épp erre adott egy lehetséges magyarázatot.

Miért dönt úgy egy fiatal, tehetséges és sikeres magyar, hogy más országban kezd teljesen új életet? Legtöbben azt a választ adják, hogy a pénzügyi okok miatt: jobbak a fizetések. Ez igaz, de indoknak kevés. Csupán a teljes kilátástalanság esetén lesz az emigráció legfontosabb mozgatórugója a pénz.

Kiemelés tőlem. Ha lehetne, három és félszer aláhúznám a kilátástalanság szót
Nézzünk magunkba őszintén, vajon ki az, akit soha egyszer sem szédített meg a Bajorországból, Kanadából vagy az USÁ-ból hazalátogató ismerős, rokon beszámolója a kinti csodás lehetőségekről, a tejjel-mézzel folyó Kánaánról, a kedves egyszerűségről, ahol dolgozni nem kell, de dől a pénz és ezen felül mindenki boldog, a kutyák vécébe szarnak és illatosat. Meghallgattuk a mesét, elosztottuk hárommal, majd gyököt vontunk, de még így is igen csábító lehetőség maradt. A mérleg másik oldalán ott volt a család, a barátok és – talán egyesek most nevetnek egy nagyot – a Haza, az Otthon érzése. Talán nem csak egyesek nevetnek az utóbbi kettőn, talán már én is, nem tudom.

Two

Vajon változott valami az elmúlt években a fiatalság jövőképével kapcsolatban? Betudható-e minden a válságnak? Fájnia kell-e az ország józanabbik felének az, ami a részegebbiknek fáj? 
A családvállalás a vadvízi evezés szintjére került. Ha szerencséje van, nem süllyed el az ember. Könnyedén szeretném eldönteni, hogy a Hírcsárdát vagy az Indexet olvasom. Hiszem, hogy egy értelmes országban nem mosódhat össze a kettő.

A közélet végletesen szürreális hírekkel van tele. Az egyszeri újságolvasó, de még a rutinosabbak sem tudják néha eldönteni, hogy a hivatalos kormányzati kommunikációt vagy egy vicclapot olvasnak.

A legrosszabb az egészben az, hogy valószínűleg mindenfajta megoldás elkésett és hiábavaló. Ha már egy ilyen posztot írtam, illene azzal befejeznem, hogy mindennél fontosabb lenne, hogy ezt a növekvő elvándorlási tendenciát megállítsuk, hogy itthon tartsuk a fiatalokat és a friss diplomásokat, a felnőtt életüket épphogy elkezdő adófizetőket. Csak hát ott, ahol a társadalom két fontos pillére, az egészségügy és az oktatás is romokban hever, erre se energia, se pénz nincs. A politika kötelező megfelelés a minősítő cégeknek, az IMF-nek, az EU-nak, a piacnak, majd végül és utolsó sorban az itt élő embereknek. Szeretném hinni, hogy az ország polgárai ezt a kettős/hármas helyzetet érezték, amikor a jelenlegi vezetőknek teljes szabadságot, 2/3-os többséget voksoltak két éve. Nem kis feladat.

Elég önző viszont az individuum ahhoz, hogy az egész ország helyett első körben csak a saját és a szerettei jövője érdekelje, s ezen cél elérésében opcionálisan helyet kaphat a külföldi élet lehetősége is. Az vesse az első követ, aki.

Benei Péter cikke itt érhető el teljes terjedelmében.
Fotó: dehir.hu

Dusev-Janics Natasa” bejegyzéshez ozzászólás

  1. valóban az, mindenki eltudja dönteni mit akar az életével kezdeni, elárulok egy titkot, nem pénz ügyi válság van, hanem lelki ami miatt ennyi rossz dolog történik, szenvedni jöttetek ide vagy mi?

  2. Exkurzus: 1. Az index semmivel sem jobb, mint a Hírcsárda, ha végignézi az ember a főoldalt, ez egyértelműen kiderül. Keveredik a komoly tartalom a komolytalannal, a cikkek címei sokszor egyébként is hagynak némi kívánnivalót maguk után, alpári blogokat reklámoznak stb. Csak egy mai példa a komoly hírek közé szúrtak közül:"Basszameg, mondta Tom Hanks élőbenEgy reggeli tévéműsorban csúszott ki a száján egy káromkodás. Inkább belezett volna ki egy kecskét." (Az utolsó mondat nagyon kellett még hozzá…)2. A HVG online verziója évek óta kritikán aluli szintet hoz, annyira egyoldalú lett, hogy az objektivitásnak a látszatát sem akarja fenntartani.3. Mindkettőt csak végszükség esetén és AdBlockPlus-szal javaslom fogyasztásra, hogy még véletlenül se tegyenek szert reklámbevételre, de nálam okosabbak azt még elárulhatnák, hogyan lehet a webauditot kikerülve megnyitni egy honlapot :-p —————A témához: évek óta vannak olyan magyar sportolók, akik külföldi színekben indulnak, ebben nincs semmi meglepő, fölösleges az egész balhé. Minden ország agyba-főbe honosítja az olimpikonokat, ebben az esetben pedig még jogos is, hogy a szülőhazája is kapjon a sportolójából, akit mi honosítottunk. Szeles Mónika sem magyar színekben versenyzett 20 évvel ezelőtt, és a Lukas Podolski – Miroslav Klose páros is hülyén érezhette magát, amikor a 2008-as foci EB-n a saját szülőhazájuknak vágtak be 2 gólt (csak Podolski lőtt gólt a meccsen, és látszott az arcán, hogy nem mer örülni, mert több millió lengyelnek okozott szomorúságot az egyéni sikerével). Szerintem az utóbbi sokkal komolyabb eset, mint az, hogy valakit honosítottak. Ha Natasa lenyomta volna a magyarokat a nemzetközi versenyeken, akkor lenne érdemes foglalkozni az esettel, és akkor sem lenne elítélhető, csak mert követte a férjét/hallgatott a hazája hívására.Ennyi erővel legyen minden nőnek bűntudata, aki el mer menni szülni, miután egy vállalat energiát fordított a betanítására a munkahelyen, vagy minden orvosnak, aki itthon nem tud 10 millióért pályakezdő létére háziorvosi praxist venni, és inkább külföldre megy. Szerintem fordítsuk meg: legyen annak bűntudata, aki miatt szégyellni való a szülés, illetve aki miatt egy zseni neurológus rezidens annyit keres, mint nálunk az érettségivel sem rendelkező adminisztrátor.

  3. A Lukas Podolski eset érdekessége volt még, hogy Lengyelországban rendezett EB volt, a stadion tele lengyelekkel, akik a bevonuló német válogatottnak azt énekelték, hogy "boldog szülinapot Lukas", majd 30 percen belül éppen ő talált be a kapujukba először, de még a második is az ő műve lett.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s