A gombaszedés lélektana

Gomba_grundaktiv

Valamikor a vidékre költözés elején fedeztem fel a gombákat. A Duna-parton figyeltem, hogyan sorakoznak ezek a különös lények a korhadó tuskón. Van egy helyem az elcsendesedésre, kis betonozás vezet le a fák között, valami három ladik a vízen, egyébként tényleg csak az intenzitás. Ott könnyebb a gombákra is figyelni.

Kezdetben csak nézegettem őket, hogy van ilyen is, olyan is. Volt már nekem kapcsolatom velük, hisz az unalmas családi gombaszedések során rengeteg vargányát gyűjtöttünk be úgy tíz évvel ezelőtt. Mondják a gombákat itt is, ott is. Hamarosan fényképezni kezdtem őket, és valamikor idén nyáron merült fel az ötlet, hogy lehetne mégis ezekkel a gombákkal kezdeni valamit, meghatározni, összeszedni, megenni. 

A megye, ahol élünk, hogy is mondjam. Itt nincs gombaszakértő, vagy ha van is, nem érhető el. A gombaszakértő egy két féléves, drága, egyetem által szervezett OKJ-s képzés keretében tanul, majd a piacon a magánemberek számára ingyen végzi a tevékenységét. Valaki biztos fizeti, a piac fenntartója, talán. Ki végezné el? 

Gombaszakértő nélkül problémás a gombaszedő dolga, hisz majd’ minden ehető gombára jut egy nagyon hasonló mérgező vagy halálosan mérgező. Ott vannak persze a könyvek, igen jó határozók, ezek segítenek kizárni a tévedés lehetőségét. Mégis, csak olyannal érdemes gombászni menni, aki azért túl van már egy-két gombapörköltön. 

Gombát szedni unalmas. Megy az ember az erdőben, és hát eddig is ment. Most meg egyfolytában az avart nézi, letér az útról. Egyik kezében kosárka, a másikban határozókönyv, be kell ehhez szűkülni kicsit, tényleg csak a gomba van. Lesz persze közben vaddisznótúrás, szarvasnyom és mindenféle bogár, makk, gubacs is. Szépen lassan kialakul az érzék, hogy mégis merrefelé, úgy ránézésre, mire alkalmas éppen az a terület ott. Hogy domboldal, láthatóan azért néha besüt a nap, satöbbi, és akkor pöffeteget találunk nagy számban, igaz, ez késő ősz már. Néha a semmi közepén ott egy nagy őzlábgomba, meg kell szagolgatni, kizárni az összetévesztés lehetőségét így is, úgy is, aztán hogy nem túl öreg-e, nem kukacos-e, és mehet a kosárba. Ilyenből jó találni hármat-négyet. 

“Mert nyilvánvaló bizalomvesztés történt”

Engem, megmondom, az döbbent meg az egész gombás történetben, hogy amivel találkozunk, az csupán a termőtest. Mintha, és itt lehet, hogy tévedek, mintha a gomba valójában egy óriási nagy micéliumhálózat volna, ami időnként nyit egy ilyen termőtestet, de egyébkén láthatatlanul szövi át az erdőt, mezőt. 

Nem a kedvencem a gomba, megunom hamar, szerintem a máj se örül a folyamatos gombavacsorának. És persze tényleg vigyázni kell. Viszont fontos szem előtt tartani, hogy nagy mennyiségben áll rendelkezésre egy étel, amiért senki nem kér pénzt, amit finoman el lehet készíteni, sok egyéb ételbe jó. Azt is gondolom, hogy amolyan terápiás jelleggel segíthet visszaállítani a bizalmat a természet, és részben a természet részeként élő ember között az, hogy a földes gombákat kézzel szedegetjük össze. Mert nyilvánvaló bizalomvesztés történt ott, ahol már csak a vákuumcsomagolt, műanyagba zárt bio-ki-tudja-mit merjük elfogyasztani, ezt reklámozzuk egymásnak folyton. A gomba elsőre mintha koszos lenne, tényleg csupa föld. 

Egyelőre csak néhány gombászáson vagyok túl, és nem is szeretném hajszolni ezt az egészet. De örülök neki, hogy beavatást nyertem ebbe a különös világba. 

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s