A fiatalokra volna nagy szükség

Végső soron lényegtelenek a körülmények, mégis elmondom, hogy egy egésznapos lelkigyakorlat végén hangzottak a következők egy idősebb résztvevő szájából:

– Csak a fiatalok hol vannak? A fiatalokra lenne nagy szükség, hol vannak? Hol vannak ők? – kérdezgette a néni, és sokat sejtetően nézett ránk, fiatalokra.

Azon túl, hogy nyilvánvalóan jelen voltunk, mi fiatalok, nekem mindig is problémám volt az efféle beszéddel. Akár egyszerűen örülhetett volna annak, hogy mi fiatalok is jelen voltunk. Én például sokkal inkább éreztem ezt a lelkigyakorlatot a magaménak, mint az idősekének. A szentignáci lelkigyakorlat egy rendkívül korszerű dolog, és azt én is úgy gondolom: ha a fiatalok legalább egyszer az életben találkoznának vele, jobban menne a kereszténység szekere. Sokkal kevesebb európai kacérkodna pszichológiával, buddhizmussal és jógatornával, ha rátalálna ezekre a különleges és járható utakra – mondom ezt úgy, hogy minden tiszteletem azoké, akik azokra az előbbi utakra találnak rá, és azokon végzik jócselekedeteiket. Azt kell keresni, ami összeköt, ahelyett, ami elválaszt. Két személyes találkozás után elmondhatom, hogy testvérem nekem a dalai láma is. Kezet fogtunk, egymásra nevettünk és láttam ezt a szemében. 

Azt gondolom, hogy alapesetben mindenki magáért felel. Felelek persze a barátaimért, szeretteimért és végső soron mindenkiért, aki az utamba kerül. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nekem kötelességem vagy feladatom biztosítani, hogy fiatalok nagy számban vagy arányban képviseljék a fiatalságot egy ilyen programon. Nekem is eszembe szokott jutni a misén üldögélve, hogy vajon miért nem vagyunk többen mi, hívő fiatalok, de ezt hamar felváltja az öröm, hogy néhányan azért mégiscsak vagyunk. Elég ez. Sehol nem beszélt senki a mennyiségről a Bibliában. Kovász, gyertya, mustármag, ezek a hívő ember jelképei, a kiszórt maggal pedig jól tudjuk, mi lesz. Még ha missziós terület is napjainkban Európa, és még ha háztetőkről kell is hirdetni az evangéliumot, akkor sem gondolom, hogy érdemes a jelenlévő fiataloknak okosozni arról, hogy miért nincs több fiatal jelen. Miért is lenne? Az úgy nem megy, hogy előbb követeljük a teljes leborulást a világ előtt, hogy csak tanulj, élvezz, dolgozz, hajts, felelj meg, engedelmeskedj, de mellette azért legyél is jó keresztény. Az elérhető, általam rendkívül silány minőségűnek tartott két-három ruhabolt lényege nem fér össze a kereszténység lényegével. A fiatalokat arra szoktatjuk rá, arra kondicionáljuk, hogy előbb legyenek szépek, divatosak, jókedvűek, tanultak, alkalmasak és világlátottak, aztán ha marad majd némi idejük és energiájuk a tanulás, munka és esetleg a család mellett, akkor lehet “hobbikkal” foglalkozni. Nincs ezzel semmi baj, de akkor ne is várjuk el tőlük a misét meg a lelkigyakorlatot. Mindkettő rém unalmas a csúcsra felcsavart, szenzorosan maximálisan kielégítő és kizsákmányoló tévéshow-khoz képest, a GTA-hoz képest meg a szokásos késő esti szittyózáshoz képest is. (Nem elfeledve, hogy önmagában egyik dolog sem rossz vagy jó, ez már a buddhizmus, de lásd például Jézus első csodatételét.) Valamikor még elképzelhetetlen volt család művészet nélkül, a művészet persze mesterséget is jelent, ars mind a kettő, ez nem vált el egymástól, csak a legutóbbi időkben. Művész volt az alföldi parasztcsalád, művész a városi ember. Ma van egy ilyen siker- és haszonelvű teperés, ahol mindenkinek lakása lehet, pedig az ember házra vágyott mindig; ahol az internet embereket összehozó technikai csodája helyett ott a kis-internet, a facebook, amit valami színes magazinként kezel mindenki: jönnek a viccek meg a parfümök, és lehet nyerni a rejtvény nélküli játékban, lájk. Hogy akarjuk elvárni, hogy két urat szolgáljanak a fiatalok? Előbb betereljük őket az egyik akolba, aztán csodálkozunk, hogy nincsenek ott a másikban. Van annyi vonzó “alternatíva”, a jól felépített krisna-közösség sokkal izgalmasabb, a mosolygós dalai láma sokkal szimpatikusabb, a jól megépített és felfűtött jóga-központ sokkal hívogatóbb. Ezek sokkal inkább lehetővé teszik a világhoz való alkalmazkodást. És mégsem gondolom, hogy a kereszténységnek vagy az Egyháznak kéne magát utánaállítania a világ fordulatszámához. Továbbra sem kell showműsort csinálni a miséből, mert a mise lényegéhez tartozik, hogy legalább több tucat, nekem inkább többszáz jelenlét kellett ahhoz, hogy derengeni kezdjen egyáltalán valami abból, hogy mit is végzünk ott el. És nem kell sokatmondóan magyarázni a jelenlévő fiataloknak, hogyhát hol a többi fiatal. Most ez van, ilyen világ, most máshogy jár a pofon a misére járásért, úgy, hogy egyszerűen az ember folyton konfliktusba kerül. És valahol ez a konfliktus is a lényege a dolognak, hát Jézus élete sem volt sétagalopp, mondhatnánk. Ő azért eléggé nagyokat ütközött a világgal. Azt gondolom, hogy mindig lesznek, akik vállalják ezt a konfliktust. Néha többen, néha kevesebben. Ha én megteszem, ami tőlem telik, akkor felismernek majd, és rajtam keresztül magukat is felismerik, onnan meg már csak egy lépés a felnőttként vállalt Istenhez tartozás.

-g-

Linkek:
Jezsuita programok
Manréza – lelkigyakorlatok 
Életrendezés háza 

A fiatalokra volna nagy szükség” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Pont erről beszélgettem múltkor egy atyával és ő egyetértett velem abban, hogy az egyháznak is van egy nagyon komoly hibája ezen a téren. A keresztény image, amit a nem Krisztus-követő fiatalok látnak az az, hogy a kereszténység annyiból áll, hogy mindenféle szigorú parancsokat kell követni, aztán vagy mész a mennyországba, vagy nem. Az egyháznak jobban igyekeznie kellene, hogy az emberekben tudatosuljon, hogy kereszténynek lenni nem ez. Természetesen ma már, amikor minden sarkon hittérítővel találkozik az ember, sokkal nehezebb lett hirdetni az Örömhírt, hiszen az emberek egyre immunisabbak erre.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s