Leereszt-e a Facebook-lufi?

Pripjaty

Szerintem évek kérdése, és a hatalmasra fújt Facebook-lufi úgy fog leereszteni, hogy öröm lesz nézni. A 2000-es évek tamagocsitemetőjeként fogja rá emlékeztetni az emberiség gondolkozó töredékét, hogy volt értelmetlen élet a halál előtt. 

Palo_alto

Múltkor egy beszélgetesen hangzott el az a mondat, hogy az iwiw a harmincasok facebookja Magyarországon. Van ebben valami, de azért a legtöbb harmincas, úgy gondolom, már rég aktív a Facebookon is. Sőt, a Facebookon szinte mindenki aktív. Ugyanebben a beszélgetésben próbáltam érvekkel provokálni a többieket, és azt mondtam, hogy aki a Facebookon nem aktív, az szociálisan izolálódik. Kimarad. Erre a jelenlévő harmincasok összevont szemöldökkel néztek rám, és megbeszélték egymás között, hogy ők ugyan nem maradnak ki semmiből. Sőt.

Szerintem a Facebook az internet kristálymetje. A kristálymet az a drog, ami boldogságért is felelős dopaminszintet az ezerszeresére növeli az emberi agyban. A tökéletes drog. A kokain valahol a százszoros szorzónál kullog. Míg arra a kérdésre nem lehet egyértelműen felelni, hogy a Facebook jó-e vagy rossz, addig arra a kérdésre, hogy jó-e az emberi önszabályozás szempontjából a Facebook, én szívesen nyomnék egy nemet. Az önszabályozás egy nagyon érzékeny valami, könnyű tönkretenni, különösen a fejlődő szervezetek esetében. Értelemszerűen nem a Facebook a hibás, ha egy gyerek minden ébren töltött szabad óráját előtte tölti (nem is olyan ritka, mint gondolnánk). Meg nem is a kristálymet a hibás, ha valaki ezernégyszázszoros dopaminszinttel tudja csak betömni az érzelmi lyukait. A Facebookot csúcsra járatták, mindent kihoztak belőle, hogy kielégítse az ember igényeit, sóvárgását. A varázslat az, hogy a társas érintkezés az egyetlen inger az emlős- és az embervilágban, amiért tűzön-vízen átmegyünk, akárhányszor. Akkor is odabújunk hozzá, ha üt, például. Csak egyszer lájkolnál vissza az életben.

Néhány napja megjelent egy érdekes hír arról, hogy a fiatalok (jelentsen ez bármit is) nagyobb része használja a Tumblrt, mint a Facebookot. Ez klassz. Szerintem azt, ami a Facebookon megy, amúgy se lehet hosszútávon csinálni. Az ember képes lehet hatvan embernek megfelelően megnyilvánulni, de két-háromszáz, esetleg két-háromezer ember között lehetetlen fejben tartani, mikor kit sértek meg, mikor kinek lesz kellemetlen a posztom. Az ember, amennyire én ezt tudom, a társas kapcsolatok elvesztésétől fél a legjobban, ez okozza számára a legtöbb stresszt, és rengeteg mindent csak azért alakít úgy az életében, ahogy, hogy nehogy megszakadjon egy fontos kapcsolata. Kemény ez, mint a Facebook-lufi.

Egy darabig még menni fog ez, hogy boldog-boldogtalan megosztja az ingyen ájfon hazugságot, a mannaszappant meg a szép házakat, trendi lányok és fiúk posztolják a túlságosan is aktuális, holnap már nem is létező zenekarok hightech klipjeit, elviccelődnek egymás között Lacan- és Zizek-vicceken a filozófusok és néhány túlérzékeny, allergiás ember napjában ötvenet posztol az éppen aktuális politikai halálzónából. 

Aztán vége lesz. A fiatalabbak rájönnek, hogy szarnak ők Lacanra, meg hogy letiltogassák a letilthatatlant. Az idősebbek rájönnek, hogy van jobb dolguk is, megszögelni azt a szart kint. A még idősebbek köszönik szépen, de a Facebook ennyi volt. Egy klassz eszköz arra, hogy emberekkel vagy emberek sokaságával maradjunk dokumentált kapcsolatban, előttük megnyilvánuljunk, ne adj’ Isten vitatkozzunk velük. De hát ki akar a nap minden percében többezer meg tízezer (ismerősöm ismerőse ismerősöm-e?) emberrel vitatkozni? Megnyilvánulok, és mindig lesz, nagy számok törvénye, valaki, akinek nem tetszik. Felteszem a kedvenc dalom, és ne haragudjak, de mi ez a szar? A Facebook az anyám és a kollégáim megjelenésével megszűnt ideiglenes autonóm zónának lenni. Maximálisan közvetítetté vált. Amit kiposztolok a telefonomról, azt már csak néhány órával később látják és lájkolják a kollégáim, a rokonaim, az üzletfeleim, a klienseim és az ellenségeim, akiket szeretek. Régebben meg sehogyse lájkolták. Az ember, legalábbis statiszitkailag, megértésre, önbecsülésre, elfogadásra és mindenféle pozitív visszajelzésekre, társas simogatásokra vágyik. 

(Mit szólna Neo, ha eljutna Palo Altoba, és végigmenne a szerversoron? Ezek voltunk, az ott a szerelmem, ez meg az anyám, és táplálja őket, vagyis mesterségesen létrehozott vágyaikat a szappan.)

A Facebook nevű kalóztanya eddig tartott, legalábbis énszerintem. Megkérkezett bele a spanyol armada az összes fontos és kevésbé fontos, ám szükséges kapcsolatunk személyében. Még egy darabig folyik a bor meg a mannaszappan, elbulizzuk a kalóztanyánkat. És ennyi. Virtuális várromként, digitális Pripjatyként bolyonganak majd a kutatók ott, ahol mi éltünk. Mert olyan helyet keresünk majd, persze nem mindannyian, nem ugyanazok, nem ugyanúgy, ahol ismét úgy lehetünk saját magunk, hogy közben nem kell a CNN teljes nézőközönségének megfelelnünk emberileg. Sehogy. Miközben rettegünk a kapcsolatok elvesztésétől, egyre kevesebbet posztolunk, egyre kevésbé szól arról a Facebook, amiről az embert, felépítését, lehetséges hibáit kizsákmányoló tökéletes rendszer szólhat. Idő kérdése, és a Fal elcsökevényesedik és elhal. Marad egy arcképcsarnok, de végre szétesik az a csatorna, amibe az egész internetet bekanalizálták. Sokáig szocialista ipari monstreremekműként hömpölygött benne minden, ami internet. De az ilyet, rájövünk, nem folyónak vagy áramlatnak (flow) hívják, hanem koszos kanálisnak. A Facebookban, szerintem, ennyi volt. Ha meg nem is szűnik, jelentősége biztos, hogy rohamosan csökkenni fog, és újra megnő majd azoké a helyeké, ahol egy kicsit el lehet majd bújni a műholdak szuperkalibrált optikái és az unokatestvérek lájkjai elől. Ahol nem kell majd a tökéletesnél is tökéletesebbnek lenni a képen és mindenkinek megfelelni, és mégsem kell rettegni a társas kapcsolatok elvesztésétől. Az internetet a definíciójából fakadóan sem lehet centralizálni, legalábbis hosszútávon nem. Hát épp arra találták ki, hogy ha X (400 millió halott) és Y (600 millió halott) várost már atomtalálat érte, akkor is eljusson Z-be a tűzparancs, és ballisztikus rakétáink elinduljanak az óceán túlfelére. Az ember tökéletes rendszerek rabszolgájaként is rabszolga marad és újra szenvedni kezd. A Facebook közel tökéletes, és ez kezd egy kicsit sok lenni az én agyamnak. 

A szöveg a szerző magánvéleménye.

Leereszt-e a Facebook-lufi?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Végül is egy csomó mindent tudnék írni, de inkább csak egy kérdés: miért csak a Facebook? Az egész virtuális lét, úgy ahogy van, ahelyett kellene már valami más. Én jól eléldegélek online is, általában, és hát a társas kapcsolatok hiánya, ugye, mert itthonról dolgozom, bejátszik erősen. De ha elmegyek a többiekkel akárhová, 1-2 hétre, rá nem megyek az internetre, nem is hiányzik… Olyankor "élek", a mindennapokra meg marad a virtuális és a valódi lét keveréke. (Sajnos nem mindig elérhetőek a többiek IRL is…)Még egy: a tumblr se tudom mitől lenne jobb, rengeteg gyökérség van ott is :) meg úgy a neten, általában. És hát előny/hátrány, FB-t is lehet viszonylag értelmesen használni, túl közeli rokonokat nem visszajelölni (minek?), nehézkes de pl. erre a posztra is FB-ről jöttem be."A Facebook közel tökéletes, és ez kezd egy kicsit sok lenni az én agyamnak." – egyébként az enyémnek is, de ugye a társas kapcsolatok hajtása…:-)

  2. kapcsolódó:http://www.realitysandwich.com/lets_spread_word_wetiko"Wetiko psychosis is at the very root of humanity’s inhumanity to itself in all its various forms. As a species, we need to step into and participate with our own spiritual and psychological evolution, which means that we must focus our attention on and contemplate this ‘topic of topics’ before this virulent madness destroys us."http://wetiko.hu/az-oldalrol/A wétiko szó a mai Kanada területén élő őslakosok cree nyelvéből származik, az ő írásuk szerint: Wīhtikōw.Jelentése: az emberek elfogyasztása a profit érdekében. Vagy másképpen szólva, a másik ember felhasználása saját céljainkra.Így nevezték az észak-amerikai őslakosok a számukra teljességgel őrültnek tűnő fehér embert, aki a profit érdekében fal fel más embereket.hát ilyen a Facebook is, egy vírus. amit a profitérdek vezérel, tehát "rossz"de most akkor kellenek alternatív közösségek, akár online, akár IRL, létre kell hozni őket… akár ez az oldal is ilyen persze, de engem nem zavar, ha nincsenek itt ötmillióan – sőt, addig örülök.

  3. Meglepett az indoklás, de lehet, hogy csak az én ismerőseim többsége szarja le többnyire, hogy más mit gondol róla, vagy mutatja-építi viszonylag következetesen ugyanazt az imidzset virtuálisan is, mint a hétköznapokban. Hiszen pózolni, színészkedni sem lehet mindig a különböző ismerősök tetszésének megfelelően.Nem is nagyon értem (lehet, hogy félreértem), addig oké, hogy a normális emberek nyilván (csak?) pozitív képet igyekeznek mutatni magukról, de hogy saját felületemen megfelelni próbáljak hol ennek, hol annak azért, hogy szimpatikus legyek? Olyan ismerősöket igazolok vissza, akikkel valamennyire ismerjük egymást, vagy kíváncsiak vagyunk egymás véleményére (akkor is, ha eltérő), gondolataira, ízlésére, mert ötletadó is lehet, meg egyszerűen érdekel, és nem (feltétlen) akarom megváltoztatni a preferenciáikat. Akit zavar, amilyen a Fb-kommunikációm, legfeljebb törli a ismeretséget, na és? A tizenéveseken kívül számíthat másnak, hogy hány ismerőse van? Nem verseny ez (mint az iwiwen volt még:)Ha paraszt vagyok (default), azt gondolom, aki a weben megfelelni akar másoknak, az IRL is azt teszi.

  4. h8: Azt hiszem, maradéktalanul egyet is értek azzal, amit írsz. És nagyon fontos, amit írsz! Egy real life beszélgetésben azt fűzném hozzá, hogy én például energiaitalt sem iszom reggelire, mint a – friss kutatások szerint – 10-14-évesek ötöde (!!!). De én nem is vagyok jó példa, mert Fb-fronton velem is elszaladt már rég a ló, épp azért mertem a fenti szöveget publikálni itt, mert igen nagy részben rólam is szól. Tele vagyok én is addikciókkal, és a bőrömön érzem, hogy a facebook hogyan elégíti ki a szűnni nem akaró sóvárgásomat. Szeretet, foglalkozás, önexpozíció. Amivel nem teljesen értek egyet veled, az inkább egyfajta implicit üzenet a hozzászólásodban. Lehet, hogy nem így szántad, mégis kicsit kihallom belőle, hogy hibás az, aki nem megfelelően használja pl. a facebookot. Ez részben igaz, én viszont azt is gondolom, hogy a facebookot eleve úgy készítették el és tartják karban, hogy fokozottan kihasználja az én impulzuskontroll-zavaromat is. Én erről tudok, de egy csomó 8-10-18-60 éves nem tud róla, és ezért esélye sincs visszaszereznie a kontrollt az addikciótól az élete felett. Az addikciót itt félig-meddig hasonlatként írom. A facebook nagyon jól beépített külső jutalmazórendszerrel rendelkezik, aminek igenis része az ismerősök száma, a fényképekre és status message-ekre érkezett üzenetek száma stb. Az egy klassz dolog, ha nem mindenki kattan rá erre, én például rákattantam. Ha felteszek valamit, képes vagyok 30 percig kattingatni, hogy történt-e vele valami. És ezt úgy mondom, hogy már rengeteget dolgozom azon, hogy ez ne így legyen, és jó eredményeket érek el. Részben innen is tudom, hogy ezeknek az általunk könnyen lenézett embereknek szüksége van az informálásra és valószínűleg a segítségre is.

  5. Persze, hogy lenézem a Fb-függőket! Normális ember Backgammonnal játszik minden ráérő percében, nem a szociális hálót lesi :D és az igazán nem függőség, hogy ha úgyis megy a gép napi 14-16-stb órán keresztül, akkor a Fb is ott legyen egy lapon, és miért ne lehetne át-átlépni, ha felvillan valami változás? Ez scak nem függőség részemről? :))A megerősítő jutalmazásra kétségtelenül rá lehet kattanni – mint ezer más színes-szagos-webes újdonságra. Remélhetőleg simán megunják az emberek ezt is, ahogy írod, és te is jól kezeled (majd).Éppen azt kellene felismerniük (a felnőtt korú) felhasználóknak, hogy függőségbe kerültek, és – a háziorvos közreműködésével – mentálhigiéns szakember tanácsát kérni. Ami nem jelenti azt (feltétlenül), hogy betegek, sem hogy pszichésen instabilak, csak lehet, hogy éppen egy külső szempontú helyzetértékelésre van szükségük az életükkel kapcsolatban. Vagy nem. Vagy a kurvaanyám. Tinédzserek meg nem érdekelnek, úgyis túl sok van belőlük, és képesek magasabbra nőni már kamaszként, mint én. Ide vezet az a nagy szabadosság, internetezés, meg akceleráció!

  6. Ösztönösen távol tartom magam mindentől amit tömegek használnak.Akkor is ha jó dolog. Fontos eseményekről emiatt nem maradtam le soha.Örülök, hogy nem használom a fészbukot. Ha meglátom a logóját, egybirkafarm jut az eszembe ahol rácsokból készített folyosókon terelik öketa karámba. De lehet hogy béna vagyok, és elmaradott.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s