A fotó meg a valóság

Picasso_siro_no_grundaktiv

Picasso, ez a fakezű, gyönge festő minden erejével igyekezett úgy megfesteni a könnyeivel küszködő nőt, ahogy az volt. Semmi más nem érdekelte, csak hogy a valóságot mutassa be nekünk. Ezt csúnyán elszúrta, a kép egy össze-vissza izé lett – nem kell ahhoz különösebb művészettörténeti ismeret, hogy belássuk: ez bizony hülyeség. Csalt-e Picasso? Körülbelül ehhez fogható vita bontakozott ki állítólag a World Press Photo díjnyertes képe kapcsán. 

Hogy akkor most szabad-e manipulálni a képet, vagy nem szabad. 

Kritikusok szerint a hiteles tájékoztatás szenvedett csorbát, a fotó
pedig azt a véleményt erősíti tovább, hogy a valóság ma már nem elég
figyelemfelkeltő.

A bevezetőben linkelt blogposztot olvasva a szemfüles netező valós problémákkal foglalkozó kritikáról is olvashat, ám ezt elfedi a fotózás ősbűne: a tévhit, hogy a fotó meg a valóság az valami közel azonos dolog. Mert az ingerküszöb emelkedéséről szóló rész, meg a túlzásba vitt ez-meg-az tényleg rossz, sőt, szerintem is káros dolog. (Erről már volt is szó korábban itt.) De amikor azzal jönnek, hogy a fotó közel állna a valósághoz, akkor egyszerűen azt kell mondani, hogy ez nem igaz. 

A fotózás ugyanúgy manipulációk sorozata, mint a festés. Egy technika, amivel aztán lehet ezt-azt csinálni. Leginkább képeket, de hát képből is van sokféle. 

Hol manipulál a fotós? Aki szerint a színek birizgálásánál, az valószínűleg keveset tud a fotózásról. A legtöbben persze azt hiszik, hogy a fotós dolga elkattintani a gépet, és akkor majd megtörténik a jó kép. De nem.

A fotós már ott manipulál, hogy konkrétan ő a fotós. Fotós és fotós képei között is van különbség, mondom a közhelyet. A fotós manipulál a gépváz kiválasztásánál. Lyukkamera, kisfilmes, analóg, digitális, közép- vagy nagyformátumú? Márka, típusjel és tényleg satöbbi. Az optika felhelyezésekor, hogy akkor most nagylátó legyen vagy 50 mm, vagy 135 mm. Mi köze a valósághoz egy 18 mm-es optikának? Manipulálja a képet a fotós, amikor a záridő tárcsáját inkább 1/30-ról 1/40-re tekeri, amikor a rekeszt inkább tágra hagyja. Micsoda schrödingeri feladvány: melyik rekeszérték volna közelebb a valósághoz? Fényérzékenység és filmtípus. Egészen más történt egy Kodachrome tekercsen, mint egy Fujin, és egész más történik ISO 100-on, mint 400-on. Manipulál a fotós akkor is, ha az automatikára hagyja ezeknek az értékeknek a beállítását. A fotós megválasztja a fájlformátumot, hogy akkor most JPEG, TIFF vagy RAW, esetleg RAW+ legyen-e a memóriakártyán. Manipulál a fotós a fénymérés beállításánál, konkrétan a fénymérésnél is. A fókuszálás beállításánál és konkrétan a fókuszáláskor is. A komponáláskor, a kivágáskor, hogy mi a fene is legyen a képen. Tök más lesz a kész kép, ha bizonyos dolgokat lehagyunk vagy fennhagyunk. A fotós dönti el, merre fussanak ki a képből a vonalak, mi legyen hangsúlyos, hova nézzen először a néző. A fotós még a nézőt is manipulálja! És akkor ott van a hagyományos fotólabor. Milyen folyadékot, milyen nagyítógépet, milyen keménységű papírt. Meddig világítja le. Melyik részt takarja le, melyiket világítja tovább. Satöbbi-satöbbi. Az egész úgy, ahogy van, tömény manipuláció. Semmi sem igaz, Óz trükkje a folyamat minden lépése. 

A festmény nem a valóság, hanem egy festmény. A fotó sem a valóság, hanem egy fotó. 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s