Az állam és az állampolgár

Grundaktiv_tucsok

“Az állam nem jelentett többé nemzetet vagy hazát, vagyis nem volt már olyan abszolút jó, amit teljes odaadással lehetett szolgálni. Olyan dologgá vált mindenki számára, amit határ nélkül lehet fogyasztani. A bálványimádásból eredő abszolút érzés megmaradt, a bálvány eltűnt, és egy új érzéshez kapcsolódott. Az állam bőségszaru lett, mely a szerint osztogatta kincseit, hogy milyen nyomást gyakoroltak rá. Így aztán valaki mindig haragudott rá, hogy nem ad többet. Olybá tűnt, hogy mindent, amit visszautasított, azt nem akarta megadni. Azonban ha az állam kért valamit, akkor azt paradox dolognak tartották. Ha megkövetelt valamit, azt elviselhetetlen kényszerként fogták fel. Az embereknek az állammal szembeni viselkedése a gyerekekére hasonlított, akik nem szülőnek tartották őt, hanem felnőttnek, akit nem kell szeretni, és akitől nem kell félni; állandóan követelőztek, és nem akartak engedelmeskedni. Hogyan lehetne ebből az állapotból hirtelen a feltétlen szeretethez eljutni […]?”

Simone Weil: Begyökerezettség (1946, 2012)

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s