Nem tehetek mást

Grundaktiv_nemhely_busz

Nem tehetek mást, nézem, figyelem az út vagy az autópálya szélét. Alig merem csak remélni, hogy ez az én nézésem valamilyen hatással lesz arra a helyet felszámoló rombolásra, amit kollektíven és hosszú időn keresztül végeztünk. 

Ablakon kihajigált műanyag poharak, alumínium sörösdobozok, nejlonzacskók és még ki tudja mi minden. Gyakorlatilag bármi. A szellemi melléktermék-élet anyagi átszüremlései. Hulladékban élni. Nem-helyen élni. Azt, ami van, ami egzisztenciálisan valamennyire még érvényes, a lehető legszakmaibban és legszükségszerűbben bizonyos szempontok szerint érvényteleníteni. Ez van most.

Abban hiszek, ha elkezdem ezeket a nem-hellyé szárított helyeket megélni, talán újra helyekként lesznek megélhetőek mindenki számára. El tudom képzelni, hogy ma már tehetetlenek vagyunk. Mit csináljak? Húzhatnék gumikesztyűt szemétszedéshez, tehetnék ki figyelmeztető táblákat vagy informálhatnám az utazóközönséget például arról, hogy a következő kilométerkőnél az úttesttől mintegy harminc centiméterre aktív vakondtúrás, valamivel odébb rothadó falevélcsomó figyelhető meg. Talán léteznek még megoldási lehetőségek. Ahogy a mozi is annyiban látható, amennyiben 24 képkocka / másodperccel továbbsuhan, azaz eltűnik, úgy veszti érvényét a statikus táj, hogy három dimenziója helyett kettőben, a csíkszerű úttestben kapjon valamilyen más minőséget a maximálisan felvehető és a minimálisan elvárt sebesség által. Nem teszek mást, csak nézem az út szélét.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s