Füst a víz felett

Grundaktiv_tuz_viz

Hazaértem a munkából, feldobtam hatszor egy érmét, egy kétzlotyist, csak úgy na lássuk alapon. Jó volna ilyenkor alaposan végigolvasni a kommentárokat, elidőzni az egyes írásjegyek felett és aztán tenni, amit amúgy is tennék. 

Grundaktiv_tuz_viz-3

Fönt a tűz
lent a tó
Elgondol-
kodtató 

Odakint fúj a szél, ilyen elemes nap ez, tényleg épp csak az eső nem esik. Ki tudja, mi lesz, nem tudja senki. Féltem, mondanám, hogy eleinte, de végig féltem, hogy majd valaki belém fog kötni, mit gyújtogatsz itt, he, mit képzelsz te magadról, ez járt a fejemben. Közben, míg a rőzsét gyűjtögettem, elment a hátam mögött egy busz, emeletes busz volt, akár láthattak is a felső szinten ülők. Nem hiszem, hogy láttak egyébként, az ilyen nem is igazi utazók, a helyváltoztatók ilyenkor délután főleg behúzzák a függönyöket, és eszükbe sem jutna megnézni, hogy mi van teszem azt odalent a parton, az áradó Duna mentében. 

Széles, többszáz méteren át húzódó csíkban hangyák vándoroltak. Csak tudják, mi a jó, van mindig egy ilyen az emberben, hogy az állatok “még érzik” vagy “van hozzá érzékük”, és hogy nekünk is lett volna, csak mi elvesztettük valamikor, de mikor is, hol is? Oda a hangyák mellé telepítettem az én kis máglyámat. A hangyák aztán még jobban sürgölődni kezdtek erre. 

Univerzális akció, gondoltam, ez most mindenkire hatással lesz. Talán kívánni vagy kérni kéne valamit, ha már áldozatra szántam rá magam. Imádkozni, ki tudja, ezzel a profán vagy samanisztikus élét is rögtön el lehetne venni a dolognak. Kecske is, káposzta is megmaradna.

Kaptam még régebben egy tűzgyújtó eszközt, vízálló. Egy magnéziumrudacskán kell végighúzni valami fémlapot, ez aztán szikrát vet, és a száraz fű vagy az alárakott avar lángra kap. Nem vagyok valami ügyes ebben, de azért sikerült belobbantani a rőzsét is, ágakat is. 

Grundaktiv_tuz_viz-2

Nem mintha nem szeretném a gyufát, még jobban is, mint ez a félig műanyag, félig fém valamit. Félek is, hogy idő előtt elkopik, noha fogalmam sincs, milyen idő előtt nem volna szabad elkopnia. Megvártam, míg leég a tűz, néztem innen is, onnan is, melléjetérdeltem, úgy mégiscsak komolyabb ez az egész, úgy néztem, hogyan viszi a szél a füstöt a víz fölé. Azért csak sikerült. Egy közelben talált sörösdobozzal vizet merítettem, azzal öntöztem meg alaposan a parazsat, nehogy valami kárt okozzak a ritka és veszélyes tevékenységgel, a tűzgyújtással. Még egy darabig sétáltam ott a parton, majd hazafelé bementem a spátenba egy pohár sörre, olvastam ott egy jó fél órát, aztán érkeztem csak teljesen haza.

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s