Múlt hét szerdán elballagtam Pannonhalmáról. Bár inkább jelképesnek mondanám ezt a ballagást, mert ezután még hónapokig az iskola falai közt fogunk tanulni az érettségire, ez mégis egy jó alkalom a reflexióra: mi történt itt velünk, milyen is volt ez a hat év?
A ballagó diák lényegében csak egy dolgot állíthat biztosan: azt, hogy a kérdés nehéz. Pedig gyakran nekünk szegezik a kérdést, és mégis, ilyenkor kicsit mindig bajban van az ember: minden évnek, sőt, szinte minden hónapnak megvan a maga sztorija, a maga kerek története, amit olyan jó lenne elmesélni, de egybe a hat év mégsem megy. Végső soron bármit is írunk le vagy mondunk el, azzal apró részleteket emelünk ki, és még több ilyen apró részletet hagyunk el. Fontos dolgokat. Írhatnánk könyvet a mögöttünk lévő hat évről, olyan Iskola a határon – szerűt (általában minden olvasó ember ezt az analógiát szokta hozni Pannonhalmára, és nem is alaptalanul), vagy szövegezhetnénk impressziós mondat-foszlányokat szép képekkel, mint amilyeneket Gergő szokott itt a grundon.
És akkor még csak nem is biztos, hogy igazunk lenne. Konrád atya, az egyik prefektus-hittantanárunk tette fel a kérdést: vajon Pannonhalmán változott ennyit az életünk, Pannonhalmán történt velünk ennyi minden, vagy ehelyett csak egyszerűen Pannonhalmán voltunk, amikor ez a sok dolog történt velünk?
Minden kérdés közül azonban a legizgalmasabb talán, és minket is valószínűleg ez érdekel a legjobban, hogy mi az, amit magunkkal tudunk vinni innen, Pannonhalmáról? Mi az, amit magunkkal tudunk vinni ebből az időszakból?
Elvisszük-e vajon magunkkal a délutáni arborétumi focikat? Elvisszük-e a győri potya-utazások (szabadság!!) élet-ízét? Elvisszük-e a táj varázsát, a hely szellemét?
Elvisszük-e a magányban, fájdalmasan eltöltött órákat? A hosszú arborétumi sétákat? Elvisszük-e az első szerelmeinket, a nagy csalódásainkat? Vagy a közösségi élet előnyeit és hátrányait? És a naplementéket, a ködös őszi napokat, a téli fürdetéseket? A hosszú vonatutakat?
Elvisszük-e a barátságainkat? A teázásokat, a dugi-sörözéseket, az összeveszéseket és kibéküléseket?
…
Na igen. Köszi a posztot, és hát ezt jó lesz visszaolvasnod 3-4-5 év távlatából is.
Tapasztaltam, már egy két éves posztot is menő visszaolvasni a blogomon…
Ez egészen máshogy lesz menő :]
Én a mai napig emlékszem a szóbeli érettségik utáni délutánra, amikor már minden kész volt, láttam, hogy hova megyek egyetemre, ugyanakkor előttem volt még az óriási, kéthónapos szabadság. A lágy szellőben kifeküdtünk a kellemesen meleg, akkor már piros focipályára és csak néztük az átvonuló bárányfelhőket. Csodálatos volt, később elszívtunk egy közepes minőségű szivart a padoknál, s minden annyira gondtalannak tűnt. Máig fel tudok idézni olyan apró részleteket arról a délutánról, hogy nem is gondolnátok. Életem egyik legszebb napja volt, pedig már lassan 8 éve annak.
Most jövök a matek emeltről, és félek, hogy nekem nem lesz ilyen gondtalan :DD
Pannonhalma remek volt, bizony mondom néköd.
http://xfree.hu/album_show.tvn?aid=229901