Pannonhalma, Isten véled

936999_10200352130299889_834852568_n

Múlt hét szerdán elballagtam Pannonhalmáról. Bár inkább jelképesnek mondanám ezt a ballagást, mert ezután még hónapokig az iskola falai közt fogunk tanulni az érettségire, ez mégis egy jó alkalom a reflexióra: mi történt itt velünk, milyen is volt ez a hat év?

A ballagó diák lényegében csak egy dolgot állíthat biztosan: azt, hogy a kérdés nehéz. Pedig gyakran nekünk szegezik a kérdést, és mégis, ilyenkor kicsit mindig bajban van az ember: minden évnek, sőt, szinte minden hónapnak megvan a maga sztorija, a maga kerek története, amit olyan jó lenne elmesélni, de egybe a hat év mégsem megy. Végső soron bármit is írunk le vagy mondunk el, azzal apró részleteket emelünk ki, és még több ilyen apró részletet hagyunk el. Fontos dolgokat. Írhatnánk könyvet a mögöttünk lévő hat évről, olyan Iskola a határon – szerűt (általában minden olvasó ember ezt az analógiát szokta hozni Pannonhalmára, és nem is alaptalanul), vagy szövegezhetnénk impressziós mondat-foszlányokat szép képekkel, mint amilyeneket Gergő szokott itt a grundon.

IMG_5845

És akkor még csak nem is biztos, hogy igazunk lenne. Konrád atya, az egyik prefektus-hittantanárunk tette fel a kérdést: vajon Pannonhalmán változott ennyit az életünk, Pannonhalmán történt velünk ennyi minden, vagy ehelyett csak egyszerűen Pannonhalmán voltunk, amikor ez a sok dolog történt velünk?

Minden kérdés közül azonban a legizgalmasabb talán, és minket is valószínűleg ez érdekel a legjobban, hogy mi az, amit magunkkal tudunk vinni innen, Pannonhalmáról? Mi az, amit magunkkal tudunk vinni ebből az időszakból?

IMG_6054

Elvisszük-e vajon magunkkal a délutáni arborétumi focikat? Elvisszük-e a győri potya-utazások (szabadság!!) élet-ízét? Elvisszük-e a táj varázsát, a hely szellemét?

Elvisszük-e a magányban, fájdalmasan eltöltött órákat? A hosszú arborétumi sétákat? Elvisszük-e az első szerelmeinket, a nagy csalódásainkat? Vagy a közösségi élet előnyeit és hátrányait? És a naplementéket, a ködös őszi napokat, a téli fürdetéseket? A hosszú vonatutakat?

Elvisszük-e a barátságainkat? A teázásokat, a dugi-sörözéseket, az összeveszéseket és kibéküléseket?

IMG_5882

Pannonhalma, Isten véled” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Na igen. Köszi a posztot, és hát ezt jó lesz visszaolvasnod 3-4-5 év távlatából is.

      • Ez egészen máshogy lesz menő :]
        Én a mai napig emlékszem a szóbeli érettségik utáni délutánra, amikor már minden kész volt, láttam, hogy hova megyek egyetemre, ugyanakkor előttem volt még az óriási, kéthónapos szabadság. A lágy szellőben kifeküdtünk a kellemesen meleg, akkor már piros focipályára és csak néztük az átvonuló bárányfelhőket. Csodálatos volt, később elszívtunk egy közepes minőségű szivart a padoknál, s minden annyira gondtalannak tűnt. Máig fel tudok idézni olyan apró részleteket arról a délutánról, hogy nem is gondolnátok. Életem egyik legszebb napja volt, pedig már lassan 8 éve annak.

      • Most jövök a matek emeltről, és félek, hogy nekem nem lesz ilyen gondtalan :DD

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s