Simon Márton: Polaroidok (verseskötet)

simon_marton_polaroidok_grundaktiv

Simon Márton Polaroidok című kötete micsodákkal van tele. A sok számozott micsoda egy nagy micsodát alkot, ez a micsoda pedig valami még nagyobb micsodába ágyazódik bele. Egyik micsodából a másik visszafejthetetlen.  Szorongásos városi pillanatfelvételek a létesülési örvényből. Ez nem egy kritika.

142 Űrhajós fotózza az óceánt.

Ezek ilyen haikutöredékek, mondjuk. Fogok egy Fodor Ákos kötetet, az ELTE Természettudományi Karának valamelyik terméből elsummantott szikével képeire bontom a pársorosokat, lássuk, oda találok-e, de hová is?

Ha feltenném neked a kérdést, hogy miről is szól a Polaroidok, vagy tudod mit, egyszerűsítsünk, miről szól akár egyetlen mondat belőle, akkor válaszképp nem tehetnél mást, mint hogy újra felolvasnád nekem azt az egyetlen mondatot. Én megint kérdeznék és te megint felolvasnád, míg világ a világ. Míg halál a halál.

483 Ahogy nap nap után
fogyatkozol,
úgy sötétedik.

Ki fényképez kit? Nekem néha azért csak úgy tűnt, hogy a számozott néhánymondatok engemet. Mintha az evolúció egyetlen értelme az volna, hogy végül lett egy komplexnek mondott agy (persze az ősi hüllőagyi funkciók részleges megtartásával satöbbi), aki csak szembesült ezzel az egésszel.

Túlzás azért Fodor Ákost emlegetni, itt a régi kínaiakhoz kéne most visszaröpülni, akiknek meg volna véleményük arról, hogy az idő hogyan is működik, merre repül. Emerre, amarra is. Jön szembe is valami idő, és ahol ezt látjuk egészen halványan, ködben, inkább Japán felől  éppen mifelénk mozogni a szakadék fölött, tömören, csak néhány vonásban, ott állanak ezek a micsodák benne a kisnagy kontextusban. Mondják, hogy egy festő egyszer sánta lovat festett volna, és erre barátja lovát megsántultan találták.

128 Egy kéz az kinek a hibája?

Tudok ezt-azt. Nevetni, például. A számozott micsodák erdejében járok, nem félek a haláltól. Mintha elterelné a figyelmet, hogy kicsoda is ez a másik mindig. Közben féltem, vége lesz, pedig már rég vége volt.

Simon Márton micsodáskötete azonnal működik. Vagyis én azonnal működök a micsodáskötetre, tehát jó vagyok. Simon Márton sűrűsége-tömörsége két Semmi közül mégiscsak a keleti Semmihez áll közel, a jó Semmihez, amiből a dolgok aztán előlépnek. Itt állok a megvalósulatlan gyökértermészettel farkasszemközt, néznek engem a képek.  Spontának, naivak, direktek, profik, mint egy Paul (ejtsd: paúl) Klee (e.: klé) ceruzarajz. Tanítás helyett botjával hatalmasat ütött az emelvényre, majd elsétált – jellegű élményem volt. Azt pedig nagyon szeretem.

Libri, 2013
88 oldal
1490 Ft

– g –

Simon Márton: Polaroidok (verseskötet)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Visszajelzés: Simon Márton, Polaroidok, Libri, Budapest, 2013 | critica nova

  2. Visszajelzés: Pszeudosámánképző – Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve (verseskötet) | Grundaktiv

  3. Visszajelzés: Chris Hadfield előadása Budapesten | Grundaktiv

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s