Tűzgyújtás

grundaktiv_tuzgyujtas

Időről időre találkozom emberekkel, akik elmondják, hogy már az idejét sem tudják annak, mikor álltak utoljára tűz mellett. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, ám az biztos, hogy egy férfi életében szép és hasznos helye lehet a tűznek és a tűzgyújtás aktusának. 

Sokat gondolkoztam azon, megírjam-e a tűzgyújtásról szóló bejegyzést. Elvégre én itt a Grundon tudatosan igyekszem nem életmód-tanácsadást folytatni, egyre kevésbé és egyre kevesebb embernek szeretném megmondani, mihez kezdjen az életével. Mégis azt gondolom, lehetnek olyan olvasóink, akik szívesen foglalkoznak olyasféle témákkal is, mint az őselemek.

A tűzgyújtás, és ezt soha ne felejtsük el, három szakaszból áll:
– meggyújtás
– táplálás
– eloltás

Azt gondolom, ezt a szakaszolást nem kell külön elmagyarázni. A tűz egy kicsit más dolog, mint az otthon komfortjának tárgyai, amelyeket elrontani is nehéz. A tűz jó barátunk és ellenségünk is lehet, attól függően, hogy mennyire tanulunk meg bánni vele. Bármekkora közhely, tényleg pillanatok alatt okozhatunk erdőtüzet vagy olvaszthatjuk magunkra a műanyagsátrat. Tüzet azért gyújtunk, hogy használjuk. Ezért, és csakis ezért. Mint mondtam, gondozni kell, folyamatos odafigyelést igényel. A baj rendszerint abból van, ha elhanyagoljuk.

Bodnár Gábor Cserkészkönyvében tíz aranyszabályt sorol fel, ezek röviden a következők:
1. Gyúlékony anyag közelében a tűzrakás veszélyes.
2. A szél irányára mindig figyeljünk.
3. Legalább húsz méterre legyenek tüzünktől a fák ágai (ez felfelé is érvényes).
4. Fenyőtűvel, száraz avarral, szalmával, szénával és egyebekkel borított (tehát megtisztítatlan) talajon tilos tüzet rakni.
5. Kővel, téglával, gyeptéglával rakjuk körbe a tűz helyét.
6. A tűzgyújtás ELŐTT gyűjtsünk elég tüzelőt, hogy ne kelljen magára hagynunk a lángokat.
7. A tűz körül mindig legyen oltásra alkalmas folyadék, föld, homok.
8. Nagy szárazság esetén különösen óvatosnak kell lenni.
9. Túl nagy szélben ne rakjunk tüzet, feltámadó szélben a már égő tüzünket oltsuk el.
10. Idegen területen kizárólag a tulajdonos engedélyével gyújtsunk tüzet.

A tűzhöz három dolog kell: fa, levegő és gyulladási hő. Ezért tüzet mindig úgy rakjunk, hogy a fa mindig szellősen helyezkedjen el, az ágakat körbe tudja ölelni a láng, a levegő át tudja járni a teret. A gyakorlott tűzgyújtónak nincs szüksége papírra, főleg nem benzinre vagy egyéb vegyszerre. Egyetlen szál gyufa és a gyufásdoboz elég ahhoz, hogy néhány perc alatt meleget csináljunk.

Én a következőképp tanultam: két ujjnyi vastag botot leteszek a földre úgy, hogy az egyik végük összeérjen. A másik végük 5-10 centiméterre lehet egymástól. Ezek után egy kicsit keresgélek magam körül a földön, és gyufavastagságú vagy annál is vékonyabb rőzsét szedegetek a fű vagy az avar közül. 5-10 centimétereseket. Ezeket szellősen keresztbe fektetem az ujjnyi botokon úgy, hogy minden egyes rőzse között maradjon néhány milliméter tér a levegőnek. Ezek után tovább gyűjtögetem a rőzsét, és ezeket az új szálakat az előbb lepakolt rőzsékre merőlegesen helyezem el, szintén levegősen. Így rőzse-rácsot kapok. Ebből készítek 2-3-4 réteget, mindig merőlegesen elhelyezve az új réteget az előzőre. Most valamivel vastagabb ágakat keresgélek (fő a fokozatosság), valamivel hosszabbakat. A lényeg, hogy ezekből már kis gúlát tudjak emelni a rőzséim fölé. Ezt a gúlát úgy készítem, hogy egyszerűen egymásnak döntöm a szálakat. Viszonylag kis gyakorlás után már két ágacska is megtartja egymást, nem borulnak el semerre. A laza gúla készítése után még vastagabb, immár ujjnyi ágakat keresünk, amelyekből az egész fölé ismét gúlát építünk, és így tovább, egészen addig a vastagságig, amekkora fákkal majd táplálni akarjuk a tüzet. Ez az egész legfeljebb 5-10 percet vesz igénybe, cserébe tökéletes tábortüzet kapunk. Az építés végén meggyújtjuk a gyufát, és a rőzsét alulról meggyújtjuk. Kelleni fog neki néhány másodperc, mire lángra kap, aztán szépen lassan begyújtja a felsőbb ágakat is. Sokféle módon gyújthatunk tüzet, én ezt a megoldást kedvelem leginkább.

Honnan lesz fánk? Ehhez általában még baltára és fűrészre sincs szükségünk, a természetes környezet telis-tele van fákról letört, lepotyogott száraz ágakkal. A legjobb, ha nem a földről vesszük fel a nedves, korhadt fát, hanem a bokrokra, aljnövényzetre fennakadt száraz tüzelőt gyűjtjük össze. Velem még nem fordult elő, hogy fa nélkül maradtam volna ezzel a módszerrel. A profik persze kisméretű baltával járnak, így pikk-pakk szétkaphatnak kidőlt fákat is.

Ennél többet nem szeretnék most elmondani a tűzgyújtásról. Szándékosan nem is szerettem volna illusztrációkat készíteni ehhez a bejegyzéshez, azt gondolom, hogy ideális esetben mindenki körül vannak olyan emberek, akik megtaníthatják a tűzgyújtás helyes módjára.

Sokkal fontosabbnak tartom elmondani, hogy a tűzgyújtás az emberélet egy különleges eseménye. Mindegy, hogy egy bográcsozás követi majd, vagy egy hajnalig tartó énekelgetés, a tűz meleget és fényt ad, összehozza az embereket és az egyes embert is közelebb segíti a természet nyersségéhez. Fagyűjtés közben elkerülhetetlenül pókokkal találkozunk, gombákat látunk meg vagy éppen elesünk, és új perspektívából tekintünk rá a minket körülvevő világra. Van szép és helyes módja a nevetésnek és a kiabálásnak is, az ivásnak és a zabálásnak is: ezekre mind meg tud tanítani a tűz és a tűz közelében élő emberek. Másképp nézünk aztán a villanykörtére és a gyertyára is, pedig talán semmi mást nem csináltunk, csak szalonnát sütöttünk a barátainkkal.

-g-

Tűzgyújtás” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Ismét a tűzgyújtási tilalomról | Grundaktiv

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s