Amorf Lovagok: Napséta (dalkritika)

Több barátom és ismerősöm is odáig van az Amorf Ördögök “gyerekverziójának”, az Amorf Lovagoknak Napséta című daláért. Hogy cuki, hogy hungarikumos, hogy túrázós. Egyáltalán nem szeretek dolgokról rosszat mondani, főleg nem rossz dolgokról blogolni, de én azt gondolom, hogy ez a dal, legalábbis ami a szövegét illeti: rossz. Miért is?

Nézzük meg a szöveget:

A Nap járkál a Földön körbe
Mint egy őr. A reflektor fénye
Mindent ér. Pásztáz egyre.
Bárhol vagy, érezd magad megfigyelve!

Állandó az őrjárat.
Nem alszik, mégsem fáradt.
Úton van, el nem téved.
Ha nem látja senki, akkor énekelget:

„Ring a Balaton, a szép Badacsony
Nyári délben jó kalapom.
A Börzsöny, a Mátra buckalakó,
A Hortobágy egy teveitató.

Hűs a Tisza vize, Zeng a Bakony.
A Vértes kedves, nem tagadom!
A Káli-medence fényre való,
A hó a Pilisben ágytakaró.

Amikor ezt a dalt hallgatom, én abból indulok ki, hogy egy úgynevezett gyereklemezből mutatnak nekem valamit. Mi is az a gyereklemez? Egyszer Gryllus Vilmossal készítettünk interjút, ő mondta, hogy a gyerekek akkor fognak énekelni, ha nekik, az ő képességeikhez, világukhoz készítenek majd dalokat. Dallamvonal, ritmus és így tovább. A Napsétának nagyon cuki a zenéje, kopog és prüntyög, én szeretem az ilyesmit, és szerencsére igazán Amorfos is. Van a végén egy minimális gitárszóló (-szerű képződmény), épp annyi, hogy az autóvezetőket még ne zavarja, így aztán a Petőfi is le fogja nyomni a szépen kevert muzsikát. Gryllus nem mondott hülyeséget, meg még azt is mondta, hogy a gyerekek bárminek tudnak örülni, ha jól adják oda nekik, a zsákbanfutásért és a lepényevésért is képesek rajongani. Okkké. Szerencsére lecsengeni látszik a lelkesedés, ahol az összes negyedik ikszhez közeledő zenész gyereklemezt készít (a lassan kisgyerekessé váló közönségének), bár nem igazán tudja, hogyan is kell azt, de elkészíti. Lépjünk túl azon, hogy gyereklemez-e a Tócsarobbantó, hát valami olyasmiként harangozták be.

Az oké, hogy ring a Balaton, szokták ezt mondani, ring. Nálunk hullámzik, de hát a (dal-) költészet az költészet, ringjon. A Badacsony tényleg szép, furcsa kicsit, hogy ezt külön bele kell írni egy dalba, tekintve, hogy majdnem minden szép, amivel az ember találkozhat odakinn, ha egy kicsit nyitott szemmel jár. Az egy jó kép, hogy a Badacsony nyári délben jó kalapom. Kicsit olyan ez-az, mégis kalap alakja lehet, mint Exupéry kígyójának, szebben is hangzik ez, mint a koporsó alakú hegy, ahogy azt nekünk tanították. Azzal semmit nem tudok kezdeni, hogy a Börzsöny, a Mátra buckalakó, hát ez mégis mit jelenthet? Kell-e néznünk egyáltalán, hogy mit jelent? Egy gyereknek majd úgyis jelent valamit? Én már a Börzsönyben meg a Mátrában is jártam, nekem ez az alibiből beírt, ritmusos buckalakó soha nem jutna eszembe erről a két hegyről, sőt, furcsának is találom, hogy valahogy a buckalakó szó előkerülhet velük kapcsolatban. Hogy a Hortobágy teveitató volna, hát oké, írjuk ezt a gyermeki fantázia meg a pszichedelikus dalszerzés számlájára. Elhiszem, hogy valakinek összeklappol, hogy a Hortobágy az tényleg ilyen sivatagos valami, és akkor a sivatagba meg már bele lehet képzelni a tevét. És akkor ez ilyen finoman szürreális dalköltészet volna vagy mi. Hűs a Tisza vize, van egy ilyen megfejtés, és hát tényleg egészen biztosan hűs időnként. Én még soha nem kenuztam vagy tutajoztam le a Tiszán, keveset is láttam belőle, de például anyai ágról a Tisza partjáról származom, és akkor tényleg ennyi, hogy hűs a vize? Zeng a Bakony. Na erről rémlik valami, hogy van ezzel kapcsolatban valami szöveg, hogy az északi szél miatt zeng a Bakony, ezt érdekesnek találom. Viszont azalatt a fél évtized alatt, amíg rendszeresen jártam a Bakonyt, soha nem zengett, kivételt talán csak a nagy bakonyi hadgyakorlatok jelenthetnek, de akkor meg én nem voltam ott. A Káli-medence fényre való. Fuha. Hát ez persze nem olyan bonyolult, fényen van, tudja ezt mindenki, aki életében egyszer próbált eljutni Kapolcsra. Fényre való. A hó a Pilisben ágytakaró, zárja a dalt a sor, és azon gondolkozom, hogy valahol ez a legjobb sor az egészből, költészetileg, úgy képileg és emberbarátilag is. Kár, hogy egy ilyen alibisor ez is, hát hol nem ágytakaró a hó a Száhel-övezeten kívül?

Az rendben van, hogy a dal helyzete a Nap sétája és énekelgetése, de az én számomra mindebből annyi derül ki, hogy a Nap egy ilyen felületes arc, aki nem igazán szereti azt a tájat, amiről danolászik. Hogy őneki a kalapja a Badacsony meg hogy kedves a Vértes. Hogy mitől kedves a Vértes, azt homály fedi, de el tudom képzelni, hogy a Napnak tényleg kedves valami miatt. Nekem az, hogy kedves, az soha nem jutna eszembe a Vértesről. Egyszer negyven kullancsot szedtem le magamról ott egy tájfutáson, máskor meg a felfestések hiánya miatt úgy eltévedtem a Gerecse és a Vértes határán, hogy csak na. Mi kedves a Vértesben, a Samu koponyatöredéke? Az én véleményem az, hogy ez egy alibi dal, egy mimikri, ami Magyarország-szerető dalnak mutatja magát, de valójában nem sokat tud Magyarországról, és nem is igyekszik legalább egy Wikipédia-keresést lefuttatni, hogy valami valóban gyerekeknek való, legalább közepesen érdekes fun factet kiderítsen az említett helyekről.

És hogy még teljesebb legyen az élmény, van egy plusz versszak is, ami a dal hosszabb verziójába került bele:

Rőt a galagonya, lángol a domb
Virgonc szél fúj, pöndör a lomb
Az őszi varázslat felkavaró
A Kiskunság egy fügemagozó

A Kiskunság egy fügemagozó, tényleg? Mit szólna ehhez Bálint-gazda? A másik három sor tetszik, mert abból azt látom, hogy a szövegíró látott már galagonyabokrot. Cuki a virgonc szél és a pöndör lomb gondolat, de semmi több. Sajnos azt gondolom, hogy ez a dal az égvilágon semmit se mond el Magyarországról, viszont – ami szomorú – igyekszik úgy csinálni, mintha bármit is elmondana róla, mintha föntről, a Nap szemszögéből ilyen volna ez a Magyarország. Aki pedig hajlandó kikapcsolni az aranyosság-detektort a fejében, az könnyen rájöhet, hogy egy picit azért lehetett volna többet gondolkozni ezen a szövegen. Ettől még valóban kedves és hallgatható, legalább annyira, amennyire egy Coelho-regény olvasható.

– g –

Amorf Lovagok: Napséta (dalkritika)” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Amikor először hallottam, kifejezetten sértőnek éreztem, hogy a Mátra buckalakó volna, (vagy mi akik ott lakunk?), sztem a teveitató és a fügemagozó sem túl kedves jelzők. Szóval ha valakit bántunk, akkor ez miért is egy kedves kis dal?

  2. Nekem a fügemagozó kapcsán jutott eszembe, hogy valószínűleg szándékosan olyan szöveget írt a szerző, mint aki alapvető dolgokkal nincs tisztában. :]

  3. hat, nekem inkabb zeneileg van bajom vele, a refren oke, viszont a tobbi reszben kifejezetten sok az effekt…en ugy gondoltam meg verseneklokent, hogy a zene tamassza csak ala a mondanivalot (eddig oke, kaotikus szoveg-hasonlo zene), es legyen benne a megszokott motivum (AABA, ABCA, ABBA nepdalforma, amit a refren hoz is). es ha gyereknek szol, legyen eppen ezert megjegyezheto, enekelheto. meg ne legyen zavaro. nekem az effektekrol annak a rajzfilmnek a zeneje jut eszembe, azt hiszem, elveszett vilag volt a cime es a focimzenejeben volt egy szintetizatoros resz, ami kesobb egy pet shop boys szamban is volt, szoval attol engem gyerekkent mindig kirazott a hideg. megmaradt, rendben, de nem szerettem.

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s