A modern nő behódolása

grundaktiv_chesterton_outline_of_sanity

Minden arra mutat, hogy az ősi konfliktus mindenki számára nyilvánosan, csendesen és váratlanul véget ért: a két nem közül az egyik hirtelen behódolt a másiknak. A huszadik század kezdetén, tehát az elmúlt évek során a nő nyilvánosan megkövette a férfit. Komolyan és hivatalosan beismerte, hogy a férfinak mindvégig igaza volt: a nyilvános helyek (tehát a parlament is) valóban sokkal fontosabbak, mint a magánház, a politika pedig nem csupán ürügy a sörivásra (ahogy korábban a nők tartották), hanem olyan ünnepélyes szentség, amely előtt az új női imádóknak is térdet kell hajtaniuk. A nő elfogadta, hogy a kocsmákban ülő beszédes hazafiak nemcsak bámulatosak, de egyenesen irigylendők, a beszélgetés nem időpocsékolás, és ezért (igen, ennek szigorú következményeként) a kocsmázás sem pénzpocsékolás. Mi, férfiak, valamennyien úgy nőttünk föl, hogy hogy feleségeink és anyáink, nagyanyáink és nagynénéink kórusban zúdították panaszaikat kedvteléseinkre, mint a sport, a kocsma és a politika.

– G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal?

Korábban írtuk: A bajtársiasságról

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s