Veled haraptat csillagot! (Magányos túra a Mátrában)

grundaktiv_turazas

Már többször eszembe jutott, milyen lehet egyedül járni az erdőben, de még soha nem valósítottam meg ezt a gondolatomat. Az elmúlt hetet a Mátrában töltöttem, és úgy döntöttem, megünneplem az életet. Néhány órán át sétáltam és elmélkedtem odakinn és odabenn, és ez bőven elég volt ahhoz a lelassuláshoz, ahol már méltónak és érdemesnek éreztem a tartózkodást. Félős vagyok, úgy értem, igazán sok mindentől félek. Mindentől odakinn és odabenn. Másoknak talán könnyű és szép az, amihez nekem le kell győznöm önmagam.

Mi kell egy magányos erdei sétához? Igazán semmi. Tarisznyát akasztottam a vállamra, abba vízzel telt kulacsot tettem meg egy könyvet. Utóbbira semmi szükség nem volt. Visznek a turistajelzések, az otthonmaradók jótanácsai. Már éhesen fordultam aztán a kék jelzésről a piros háromszögre, lássuk csak, mi lesz. Kár lett volna kihagyni a vaskori vármaradványt, a mély sáncot, a sziklákkal teli csúcsot. Közben eszembe jutott, most akár jöhetne is valaki-valami. Igen ám, de ahhoz nekem is lenne egy-két szavam. Egy órán át üldögéltem a csúcson. Hallani a növények, állatok énekét.

grundaktiv_turazas-2

Nincs már értelme az önbecsapásnak. Hosszan néztem a gombát és vadcseresznye feketére érett gyümölcsét.

Megfordul az élet most bennem!
Megfordul az ég is felettem!
Elhagy amit tegnap tettem
Csupasz, vér és érzés lettem!

Mindenkinek szívből ajánlom az elindulást. És köszönöm mindenkinek, aki segített elérni a célomat: az ösvényt.

G

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s