Stoppal a hegyekbe

image

Mi van, lekésted a járatot? Remélem, ott rohadsz meg az út szélén! Állj ott este kilencig! Legközelebb meggondolod, hogy busszal menj haza! – üvöltözte nekem a rozsdás kerékpárjáról egy középkorú, lerongyolódott fazon. Hasonlóan jókat kívánok, mondtam, és lengettem tovább. A stoppolás nem különösebben nehéz műfaj, de az embernek fel kell készülnie a meglepetésekre. 

Már egy órája álltam egy helyben, amikor a fenti eset megtörtént. Harmincvalahány fokban vártam ott fuvarra, a nehéz túrazsákot levettem a vállamról, és letettem a lábamhoz a földre. A következő autó megállt.

– G-ra megyek – mondtuk egyszerre. A sofőr kiadta az ablakon a kulcsot, hogy azzal nyissam ki az ajtót, mert a belső kilincs letört. Ezután mondta, hogy hátra dobjam be a táskám. Itt egy kicsit megijedtem, hogy el ne hajtson egy hétre való ruhámmal, a tabletemmel, a kedvenc bádogbögrémmel és a bicskáimmal. Nem volt gond.

– Bajai vagyok, szevasz, csak most Földváron élek egy ideje. Nem bántam meg, de a gyerekkorom szép volt, fejben mindig bajai gyerek maradok – dőlt belőle a szó, tényleg be nem állt a szája. Örültem, hogy nem nekem kell szórakoztatnom. – El akartam jönni hazulról, a saját lábamra állni. Kipróbálni, mennyit is érek. Nem panaszkodom, én is élek úgy, mint az átlag. Jó életem van, azt csinálom, amit szeretek. Megvannak a problémáim, de látod, most is itt autózunk, ezt nagyon szeretem. Egyébként nem szoktam felvenni stopposokat, de te mindent tökéletesen csináltál. Nagyon jó helyen álltál, meg szimpatikus is vagy. Volt helyem megállni, meg megnézni, hogy ki vagy. Remélem nem baj, hogy ennyit beszélek, de tudod, kicsit most jól esik kibeszélni magam. Olyan ez, mintha pszichológushoz mentem volna.

Kiszálltunk a g-i parkolóban, egészen a buszig kísért és beszélt, beszélt. Örültem neki. Nyílt fickó, túl a középkoron, mégis volt benne valami fiatalos lendület. Bírtam, ilyen kevés idő után is. A busszal aztán néhány kilométert mentem csak, reménytelen lett volna ezt a szakaszt stoppal csinálni. Aztán néhány kilométeres séta következett, a térdem megfájdult a túrazsáktól. Pedig nem tömtem tele, már régen fele annyi holmival indulok, mint amennyit elsőre összekészítek. Egy teljesen elkeserítő út mellett gyalogoltam. Végre elfogyott a záróvonal. Ittam egy kortyot, aztán kitettem a kezem. Tíz perc után egy román rendszámú kamion fékezett.

– Siess, ezek állatok! – kiabálta oda nekem a fazon, akit kapásból lehellóztam. Apám, ha nem nagyapám lehetett volna. Szimpatikus, szelíd arcú kamionsofőr volt, hátunk mögött két ágy az utasfülkében, előttünk mindenféle holmi, amiről fogalmam sem volt, mire valók. Néhány perc csönd után tört magyarsággal megkérdezte:

– Van cigarettád? – nekem meg volt, adtam neki egyet. – Magyar vagy? – én meg visszakérdeztem.

– Nézd, apám szlovák volt, anyám magyar, de én csak románul jártam ki az iskolákat. Magyarul csak anyámmal beszéltünk, ha nem volt otthon más. Apámmal szlovákul. Mindenki mással románul. Nem tudom, mi vagyok. S-ben élek, ott sok a magyar is, román is, szlovák már nem annyira. Milyen vallású vagy? – mondtam, hogy katolikus, erre csodálkozott. – Görög? – nem, nem. Biztos a csotkit ismerte fel. Ez meglepett.

– Sok helyen jártam, nyugaton az óceánig mindenfelé, egész Európában. Jártam északon, délen… Ázsiában, tényleg mindenfelé. Azt figyeltem meg, hogy ahol kommunisták voltak, ott mind nagyon rossz. Magyarországon is nagyon rossz. De az Adriát, Földközi-tengert szeretem nagyon – mondta, aztán adtam még neki egy cigit, és megállás után kiugrottam a kamionból. A nagyapámra emlékeztetett az arca, a hangja, a beszéde. Ő felhajtott az autópályára, én pedig újabb kilométereket gyalogoltam, hogy elérjem a várost, ahol már vártak rám.

– G –

Stoppal a hegyekbe” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s