Tegnapelőtt ért véget Magyarország történelmének harmadik legnagyobb cserkésztábora, a Nemzeti Nagytábor. A táborba az ország, sőt, a Kárpát-medence minden tájékáról érkeztek cserkészek, hogy megünnepeljék a mozgalom száz éves magyarországi fennállását. Az alkalom hatalmas. Ahogy az egyik nyitóbeszédben is hallhattuk: a Szent István által alapított ezeréves Magyarország történelmében száz év nem kis idő. Nyilván fontos volt hát mindannyiunk számára, hogy méltóképpen megünnepelhessük ezt a centenáriumot.

Szerintem mindenkinek volt egy elképzelése, hogy hogyan kéne megtartanunk ezt az ünneplést. Talán sokan azt várták, hogy most fog majd megvalósulni a Tökéletes Cserkésztábor, nagyoncserkész programokkal, szédületes tábori építményekkel, tudomisén. Ugyanakkor a tábor során hamar kiderült, hogy a Magyar Cserkészszövetség nem ilyen tábort tervezett erre az alkalomra. A programok mögött szerintem az az alapgondolat húzódott meg, hogy most ünnepelünk. Hogy most talán az a legfontosabb, hogy együtt jól érezhessük magunkat. Itt most kivételesen nem dőlt össze a világ, ha késtünk valahonnan fél percet, és a programok sem a méta – számháború – lelki program háromszögben mozogtak, a szervezők igazán odatették magukat: voltak extrémsportok, modern táncok, lasertag, airsoft, és még sok hasonló. És működött a dolog, sokan voltunk, remekül éreztük magunkat, ugyanakkor valahogy így is átjött a lényeg: hogy cserkészek vagyunk, egy olyan mozgalom tagjai, amely már száz éve képviseli az értékeit Magyarországon.

A Magyar Cserkészszövetség e mellett nagyon tudatosan készül arra, hogy mostantól kezdődik egy újabb száz év, és hogy ez pontosan olyan lesz, amilyenné mi tesszük. És ez itt és most dől el. Én úgy látom, hogy a magyarországi cserkészet el fog mozdulni kicsit abba az irányba, amit ebben a táborban is láthattunk. Talán sikerül majd kilépnünk a minket övező sztereotípiákból. Jó úton haladunk arrafelé, hogy kifelé már ne egy régi, penész-szagú, picit hülye gyerekeknek való buta szerveződésnek tűnjünk, hanem egy menő és izgalmas helynek, ahol mindenki jól érezheti magát.

Fontos a kommunikáció. Fontos, hogy megmutassuk magunkat. Ezért az MCSSZ fogta, és leporolta a régi újságját, a Magyar Cserkészt, és belerakta egy nagyon modern, nagyon megkapó külsőbe – hölgyeim és uraim, itt következik a magyar cserkészet újabb száz éve:

Remek korban élünk.