Egy kötet

simon_marton_dalok_a_magasfoldszintrol_grundaktiv

Ez a nyár a verseké volt. A történet, mármint a nyár záróakkordjaként sikerült beszerezni Simon Márton első kötetét. Nem fogok róla bővebben írni, úgyis elmondtak már erről mindent. Inkább egy kicsit arról beszélek, hogy mennyire szeretek verseket olvasni.

Úgy tizenhat éves lehettem, mikor az iskola diákkönyvtárában megtetszett egy József Attila-összes. A kicsike, műbőrkötésű, bibliofil papírra nyomott könyvet a Helikon adta ki. Csak egyetlen egyszer lett volna lehetőségem ezt a kiadást megvenni, egy pécsi antikváriumban futottam bele. (Megvan persze más kiadótól.) Kiültem vele egy domboldalra, és csak úgy kedvemre lapozgattam. Némelyik vers tetszett, némelyik nem igazán. Fogalmam se volt róla, hogyan kell érteni, szerintem mi soha nem tanultunk klasszikus verselemzést, nem is igazán tudom, mi az. Míg mások folyton verseket magoltak, nekem valamilyen furcsa okból az általános iskola alsó tagozatában kellett utoljára memoriterekkel bajlódnom. Egyszerűen megúsztam. Hogy ez jó-e vagy rossz, azt nem tudom.

Az egyetemen belelapozgattam a nyugatosok köteteibe, közben Radnóti nagy kedvencem lett. Később jöttek a verslemezek, mindegy, hogy szavalva vagy zenében. Kányádit kaptam kazettán, aztán tévében láttam verseit mondani. A Duna Tv-től megvettem egy portréműsort róla, amit aztán kölcsönadtam valakinek, és azóta se került vissza hozzám. Rájöttem, hogy foglalkozni kell a verssel. Mármint bele kell tolni az energiát, nem lehet annyiban hagyni, hogy akkor ez ennyi, nem megy, hülyeség.

Bakeliten vettem meg Pilinszkyt, cédén kaptam Buda Ferencet. Barátaim, ismerőseim fordítanak, néha egész kötetet is. Igyekszem beszerezni. Némelyikük ír, megveszem. Nekem sincs több időm, mint másnak. Ha sikerül, kiülök vele valahová, csak néhány oldal. Csak a metrón. Csak a Duna partján. Csak úton valahová. Csak a kádban néhányat. Csak egyet, csak elalvás előtt, csak a boltban legalább. Monitorról soha, azt nem bírom. Egyet-egyet hangosan is felolvasok. Néha magamnak, néha másnak. Tetszenek most a kortárs kötetek. Vékony, szinte tematikus. Az Alexandrában az eladó csodálkozik, hogy milyen vékony, hát a vers az vastag szokott lenni. Nevetek, mondom, hogy ezt talán az utóbbi egy évben írták. Önterápiámat végzem el és gyönyörködöm.

Egy kötet” bejegyzéshez ozzászólás

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s