Valóság a lurkóknak

hatarozokonyvek_grundaktiv

Ha visszagondolok, úgy 12-14 éves koromig nem láttam éneklő, táncoló, festő, szavaló, író felnőttet. Az iskolai és városi rendezvényeken rendre gyerekek mondták el a nemze-tidalt, a templomban (ez későbbi sztori) gyerekek olvasták fel szótagolva az olvasmányt meg a könyörgéseket, és a rajzórán kívül nem létezett vízfesték, zongorázni pedig csak az énektanár tudott. Emlékszem a megdöbbenésemre, amikor megtudtam, hogy az akvarell egy komoly dolog, amivel bácsik és nénik egész jó képeket hoznak létre. Hol volt még akkor a művészet! 

Vettem most néhány határozókönyvet, jól jön az ilyesmi, ha az ember (én) időnként kiteszi a lábát a divatos szóval komfortzónának nevezett életpályáról. Használtan jutottam hozzájuk, igen jó áron. Ez egy kiváló sorozat. Valahogy úgy volt meghirdetve, hogy “érdeklődő lurkóknak”, ez volt a hirdetés szövege. Akkor én most egy érdeklődő lurkó volnék?

Volna egy ilyen folyamat, gondolom, ahol a mindennapokból kikopó dolgok előbb a gyerekek szintjére süllyednek le, jó lesz az oda, játszani. Így lesz a mágiából gyermekmondóka, az indiánok komolyságából indiánosdi, a 1848-49-es megemlékezésből tornateremszagú rendezvény. Gyerekeknek, egymás közt. Hogy a hegedű nem csak arra való, hogy az általános iskola folyosóján nyekeregjen vele az osztálytársam, egészen sokára derült ki számomra. Hogy a néptánc és a cserkészet nem a szülők perverz öröme, azt nekem soha senki nem mondta el. Azt láttam, hogy a szülők életében ezek a dolgok olyan szinten nincsenek benne, hogy a gyerekek az első adandó alkalommal el is menekültek minden ilyen tevékenység elől. Minek? Már nem vagyok gyerek. Így aztán mikor először láttam néptáncoló felnőttet, az komikusan hatott: vártam, mikor jön a seggberúgós rész, mikor csap át az egész valami falusi csúfolódóba. Felnőtt ember olyasmit ugye nem csinál, mint a legényes.

Aztán most megvettem ezeket a könyveket. Érdeklődő lurkóknak. Egyre kevésbé szeretnék már másokat megítélni, mások életformájáról rosszat mondani. És mégis belegondolok, hogy talán nem csináltam jó üzletet. Idő kérdése, és az én életem is a munkahely, benzinkút, bolt, otthon (esetleg kocsma) pályán fog mozogni, aztán (mivel a munkát utálni kell) egy kis szabadság, olyankor valamelyik legális és divatos pihenőhelyre elmehetek sétálni, és így tovább.  Szerencsésnek mondhatom magamat, mert ismerek olyan felnőtteket, akik tudják, hogy az a hang a bakcsóé, és mégis határozókönyvvel indulnak el otthonról. De ismerek olyat is, aki elpárásodó szemmel említette meg, hogy valaha még útra kelt sátorral, hálózsákkal. Hiába, idősebb lett, meghagyja az ilyesmit a gyerekeknek.

-g-

Valóság a lurkóknak” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Gyerekségek | Grundaktiv

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s