Streamből él az ember

Fogyasztási szempontból az a kívánatos, ha az ember mindig serdülő marad. Tini, aki még nem pontosan tudja, mit akar, akinek végtelen ingerre és ezerféle benyomásra van szüksége, aki kipróbál mindent és elmegy a világ végéig. Naponta kétszer. Berobbantak az országba a streamelhető zenei szolgáltatások, és ezentúl senki se fogja érteni, miért töltene le vagy venne meg egy zenei kiadványt, amikor a kedvenc dala bármikor meghallgatható a mobilján.

Az opera korszakának éppen most áldozik le. Szándékosan nem úgy mondom, hogy a szemünk láttára történik mindez. Az opera volt az a zenei műfaj, végső soron az album, ahol a kevés jó szongot egybecsomagolták a gyengébbekkel, így nem kizárólag a slágereket lehetett eladni. Az internet megváltoztatja a zenefogyasztást, és az opera tündöklése véget ér: mostantól a zenészeknek kizárólag slágereket szabad írnia, hiszen senki sem fog unalmas, tökéletlen, filler dalokat hallgatni. A CD-n is egyszerű volt léptetni, de mégse tettük meg minden alkalommal. Most viszont lehetőségünk van kizárólag a (jelentsen ez bármit is) legjobb zenéket streamelni.

Néhány szubkultúra már rájött, hogy az embernek mégis szüksége van anyagilag létező  kulturális javakra. Könyvek, hanghordozók, festmények és a többi. Az örökké 16 éves fogyasztók , akiknek az életkoruknál fogva soha semmi mellett nem kell elköteleződniük, csak váltogathatják a trackeket. A legjobbakat a legjobbak után.

Streamből él az ember” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Mint évek óta streaming szolgáltást használó ember (konkrétan azt is pörgetem, ami miatt ez a poszt született), úgy gondolom, hogy csak részben van igazad. Ugyanúgy végighallgatok albumokat, ha a húzószámok tetszenek és nem hiszem, hogy egyedüliként vagyok így vele.

    • Egyrészt köszi, hogy ezt leírtad, másrészt meg érdemes beleolvasni a külföldi szakcikkekbe. Nekem az jön le, hogy néhány éve egyre inkább a zeneszám, és nem az album a megtérülő termék, igen nagy részben a streaming szolgáltatásoknak köszönhetően. Ez nyilván egy “lassú” átmenet, számos oda-vissza hatással, és a magukat komolyan venni akaró zenekarok még mindig a gyönyörű, könyv- és a fenti értelemben operaszerű albumok kiadásában hisznek. A statisztikák, bevételek valószínűleg felül fogják írni a fogyasztók és a zeneelőállítók megszokását is. Legalábbis én így gondolom. Számomra az EP (kislemez) a jelenlegi legizgalmasabb formátum, meg az 1-2 trackes single. Nem csodálkoznék, ha ez élne túl, mint fizikai hordozó, és az album helyét valami egészen más venné át, amit még nem is látunk pontosan. Te még az a generáció vagy, aki vett kazettát, de a fasorban már ott közelednek a 90-es években születettek, közvetlenül mögöttük szeletelnek a 2000-es évek gyermekei. Én még láttam az első mp3 lejátszókat, de egy mai fizetőképes fiatal könnyen lehet, hogy kizárólag internetről szerzi be a zenéket. Mivel mi most válunk nagy tömegben fizetőképes tömeggé, gondolom lesz még egy-két dolognak revivalja, de győzni a statisztika fog és a piac. Ha zeneelőállítással foglalkoznék bármilyen szinten, akkor én arra szavaznék, hogy rövid- vagy középtávon ez a jelenlegi szisztéma becsődöl / leépül az albumokkal, és szárazon tartanám a bitcoint, hogy bármikor át tudjak állni az újfajta zenefogyasztási módszerekre és technológiákra. A “szemantikus” streaming, tehát a personal music radio már az én nappalimban és kocsimban is itt van, a húsvét nagy slágere talán a webradio képes okostévé lesz (talán már vannak is, nem követem), jönnek a smart hi-fik és egyebek. A CD úgy fog kikopni, mint minden más: ott lesz, de a grafikonon lesz egy magasabb trend. IMHO!

  2. hali
    sokoldalú probléma ez – nem pejoratív értelemben.
    1) abban biztosak lehetünk, hogy a streamelés az egész zeneipar számára jelenti a következő krízist. ezt tanítják music management szakon Londonban is egy kedves zenészbarátomnak is. le kell számolni a “long tail” mítosszal, nem jött be. vagy ha igen, akkor olyan mennyiségű és “olyan” minőségű anyagot kell termelned. éveken át. a streaming az új napster-krízise a zeneiparnak.

    2) hallottam már jó dolgokat streameken, streamelem a modulárszintis patch videókat, néha audio-t is, miért ne. de nem kell aggódni. 2008 óta több, mint 700(!)/%-kal nőttek pl. a bakelitlemezeladások.

    3) itthon nagyobb kulturális probléma, hogy a zenei produszerek a digitálba fektetnek (streamelhetőség, tárhelyek, promó, stb.), mint a fizikaiba. a kérdés, hogy hogyan csinálod.

    4) a másik oldala a dolognak pedig talán a spurság. lehet szörfözni az ingyenes kakasülőjén a dolognak (én is ezt teszem tkp). de költök valamire, ami fizikai (bakelitlemez-vágatás), én ezt tartom érdemesebb, tartósabb promóciónak. az idő próbáját jobban kiállta. sose unom meg azt a lemezt sem, amit már 17 éves korom óta hallgatok, ez van. lehet órákon át okoskodni a technikáról, és sokszor elcsábul az ember, de ez az idióta technika még mindig működik.

    5) spurság és felelőtlen gazdálkodás continued: én pl. kiábrándítónak tartom, hogy ájfón előfizetésre “van pénze” egy családnak, nyelvtanfolyamra vagy hanghordozóra és azt lejátszó eszközre, hangfalra meg “nincs”. szóval köszönöm, de nem elég a stream, jó, hogy befújja még egy kicsit a szél akár az én felvételeimet is, ha valakinek ez jó, de nemár.

    belinkelek két dolgot, nagyon megütöttek, komolyak igazából eléggé, meg tanulságosak:

    http://theoatmeal.com/comics/music_industry
    http://www.digitalmusicnews.com/permalink/2013/09/25/lies

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s