Kórház

Nagymamám nemrég kórházba került. Tulajdonképpen már jópár éve romlik az egészsége: elfelejt dolgokat, a vérnyomása rendetlenkedik, combnyaktörése volt. Vasárnap aztán, mialatt jómagam a Mecsekben túrázgattam, fél oldalára lebénult, bevitték hát egy Pesti kórházba.

Gondolhatjátok, hogy most panaszok következnek, de nem. Ma reggel meglátogattam, és őszintén szólva az elmúlt évek egyik legszebb élménye volt. Nagymama már butul, de az érzelmi világa ép. Lehet, hogy nem emlékszik, hogy reggelizett-e, de tud nevetni. Lehet, hogy most nem tud felülni, de megosztja fiatalkori emlékeit. És az is lehet, hogy rosszul emlékszik, mert az édesapja nem állatorvos volt, de hát ki vetné ezt a szemére?

Nagyon boldog vagyok, hogy ma egy órát együtt tölthettem vele. Megrázott, hogy mennyire legyengült; tudom, hogy mi következik: lassan talán meghal, hiszen öreg. Könnyeztem is egy kissé, ha nem nézett oda. De tudjátok, akármennyire is gyenge, gyengeségében a legkedvesebb nekem.

– Bubo –

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s