Andrej Tarkovszkij: Legtitkosabb vágyak szobája (SZTALKER)

IMG_0314

A maesteszinhaz.hu az egyik legfontosabb csücsökké vált az interneten. Olyan sarok ez, ahova be lehet bújni akkor is, ha rosszat csináltál és legszívesebben szégyenkeznél, de ünnepelve, harangozva is lehet rohangászni el-vissza. Talán túlságosan materialistának tűnik, amit most ily módon kommunikálok, de vállalom: olcsón lehet rajta igényes kultúrát vásárolni. Igényes kultúra? Tautológia? Egyre kevésbé.

Anyával tegnap délután online megbeszéltük, hogy elmegyünk a címben említett darabra (itt is köszönöm szépen a meghívást).

IMG_0316

RS9 Színház, 19:15. Nagyon kevesen várakoznak, de pinceszínház lévén ez megszokott. Mindketten most vagyunk itt először, kellemesen dohos alagsor illat van, egy kedves, fiatal lány intézi a belépőket, még bőven vásárolhatunk itt is jegyeket, ha szükség lenne rá.

IMG_0317

19:40 körül mehetünk be a kb. 30 fős terembe, talán a 30 is túlzás. Nincs telt ház, mindenki oda ül, ahova szeretne, mi a második sor közepére. Nincs térerő, de azért megkérik, hogy kapcsoljuk ki a mobiltelefonokat.

19:45 – elkezdődik a darab, amely monodráma, Tarkovszkij Sztalker c. filmjének adaptációja – papíron.

IMG_0320

Az alkotó – nyilván céllal hívja így magát Sutka Balázs rendező és/vagy főszereplő helyett – szerint viszont:

Szándékom nem az volt, hogy a film színpadi változatát megalkossam. Itt már nincs író és professzor, itt már csak mi vagyunk és ez az utazás, ami előttünk áll. Engem ez az Út érdekelt, a Zóna különös világa és persze a Szoba. Elindultam hát végigjárni ezt az utat.

AZ ÚT

Ez valóban egy utazás, egy belső út, ami olykor teljesen sima, máskor meg egészen összekuszálódik. Ez az út mindenki számára másként, de ugyanoda vezet. Ugyanaz az út, ugyanoda, de másként, mindenkinél másként. Lehet, hogy ami nekem fáj, az mást lelkesít. Valaki izgalomba jön, más ugyanattól retteg. Hogy mitől jár át félelem vagy határtalan boldogság az csak rajtad múlik. Itt a Zónában minden a mi állapotunk szerint változik pillanatról pillanatra. Ez a Te utad!

A ZÓNA

Egy másik világ, egy különleges hely, semmilyen racionális magyarázat nincs rá. Zónát egy magasabb rendű civilizáció hozta létre, ezért nem tudjuk megérteni, egyszerűen hinni kell a létezésében. Itt nem működnek a fizikai világ törvényei. Itt más értékek uralkodnak. Az egyetlen esély a túlélésre a belső hozzáállásunk megváltoztatása. Mert itt csak az igaz ember érheti el a végső célt.

A SZOBA

A hely, ahol találkozhatunk a legtitkosabb vágyainkkal. A Zóna legbelső pontja, ahol elérhetjük Önmagunk legmélyebb részét. Ha végigjárjuk ezt az utat, és készen állunk belépni, teljesül minden amire szívünk mélyén vágyunk. Ez a valóság, de ehhez mindent magunk mögött kell hagyni.
Hogy létezik-e ez a hely? Ez kizárólag rajtad múlik!
Készen állsz az útra? Indulhatunk?

(port.hu)

IMG_0319

Készen álltunk.

Tizenhat évesen láttam a Sztalker c. filmet, ami – kár tagadni – akkor borzalmasan unalmasnak és vontatottnak tűnt. Volt ugyan valami különös varázsa az egésznek, de nem tartott ki 163 percig. A színpadi mű ezzel szemben közel 70 perces, amelyben Sutka Balázs egészen dinamikus és intenzív színészi játékát Nemeskéri Csaba egy szál gitárral alakítja teljes élménnyé. Egészen remek darab, életről, születésről, halálról, célokról, kívánságokról, önmagunkról, a határokról, s azok átlépéséről, vagy át nem lépéséről. Tőlem függ. Egy óriási kérdőjel.

Tudatosan próbálok az utóbbi időben mindenre nyitott lenni, tapasztalni, fejlődni. Akkor is igyekszem besűríteni a programokat, ha azok nagyon nem akarnak beférni elsőre. Neki kell szaladni ilyenkor újra, második próbálkozásra éppen becsusszannak majd egymás mellé. A Legtitkosabb vágyak szobája is ilyen döntés volt, sok egyéb teendő helyett mentem el, mert azokat át tudtam csoportosítani. Megérte, nem is kérdés.

Az utazás végén a két színpadi ember kiült elénk, és szemtől szemben megbeszéltük a darabot, kinek mit jelentett, mire gondolt, mi az a szoba, hogy néz ki. Erről nem adnék vissza semmit, annyira személyes volt, és a művészek elmondása alapján is annyira más minden előadás, hogy az azok utáni beszélgetések is igen különböző irányokat vesznek. Utoljára rajz és művészettörténet órán tapasztaltam hasonlót, amikor tanárommal, Csordás Zoltánnal beszéltük meg filmélményeinket. Nem vagyok benne biztos, de talán a Sztalkert is vele néztük meg még a gimnázium középső éveiben.

Köszönjük a lehetőséget! Aki szeretne egyet túrázni Balázzsal és Csabával, az legközelebb szeptemberben teheti meg, mert most nyári szünet következik.

Isti

IMG_0315

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s