Saul fia

IMG_0498

Fogalmam sincs, hogyan sikerült végül premier előtt, az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatói páholyának első sorából megtekinteni Nemes László Cannes-ban négy díjat nyert, első nagyjátékfilmjét, de a hétvégén megoldottuk valahogy.

“In the horror of 1944 Auschwitz, a prisoner forced to burn the corpses of his own people finds moral survival upon trying to salvage from the flames the body of a boy he takes for his son.” (IMDb)

Közvetlenül a legördülő stáblista végén két idősebb hölgy mögöttünk ezt a beszélgetést folytatta le mindenfajta hangsúlyozás vagy egyéb beszédjegybeli megkülönböztetés nélkül:

– Meg kell emészteni.

– Meg.

Nem akartam erről a filmről írni, tényleg nem. Már éppen félre akartam tenni az anyagot, az élményeket és benyomásokat, amikor félig-meddig véletlenül szembejött velem Röhrig Géza jellegzetes, szikár arca.

saul_fia1

A vetítés végén volt lehetőség beszélgetni az alkotókkal, a színpadon sorrendben Sipos Gábor producer, Rajk László gyártástervező, Zabezsinszkij Éva casting felelős és Nemes László rendező foglalt helyet. Egy moderátor hölgy irányította a közönségtalálkozót, akit nem ismertem.

IMG_0501

Miért fontos ez? Mert épp Éva nevét kerestem az interneten, amikor Géza alakja feltűnt előttem a böngészőben. Éva az, akit Nemes László felkért casting vezetésre úgy, hogy korábban nem csinált hasonlót. Nem volt kikötés, hogy színész legyen a választott, csak arra figyeltek, hogy hiteles legyen. Géza hazajött Amerikából, megnézték egy másik film apropóján, majd visszautazott. Éva kérdezte Lászlót, te is láttad? Ő volt Saul. Igen-igen, figyeltem – reagált László.

“Nem színészek kellettek, hanem hogy elhiggyük róluk, hogy ott dolgoznak [a táborban].”

Nemes László

Kis költségvetésű film révén igen bátor húzás volt, hogy Gézát ismét hazareptették és meghallgatták, most már célirányosan a Saul fia főszerepére. Állításuk szerint, ahogy mesélt magáról, egyre nyilvánvalóbb lett: jó döntést hoztak, ő lesz az ember, aki megformálhatja a Sonderkommando oszlopos tagját a vásznon.

“Nem a teret ábrázoljuk direkt módon, hanem az embereken keresztül, az izmok rezdülésén, a ruha feszülésén keresztül mutatjuk azt be.”

Rajk László

Egészen különleges az a fajta operatőri munka, amivel a filmen dolgoznak, nem a megszokott szögekből ábrázolják a teret, hanem Saul háta mögül, a hagyományos látvány folyamatos és tudatos kitakarásával játszanak. Az első tíz perc igen nyomasztó, fullasztó hangulata enélkül a döntés nélkül nem lenne ennyire erős, így azonban rögtön a kommando tagjaivá válunk. Nem szólhatunk.

IMG_0499

“Pontosan tudja a Somderkommando, hogy hogyan fognak meghalni. Hogyan fogják őket levetkőztetni, hova fognak bemenni, milyen hangokat fognak kiadni és mennyi ideig. Nem folytatom.”

Rajk László

1944 őszén játszódik a film, a magyarok deportálása idején. Ekkor Aushwitzban már 800-nál is többen vannak a Sonderkommando-ban. Három műszakban dolgoznak, de a krematóriumok így sem bírják tartani a tempót, ezért kezdik el ásni az égető gödröket.

“A krematóriumot akarták felrobbantani. Nem szökni próbáltak.

Rajk László

A beszélgetés alatt a rendező több alkalommal is megemlítette az auschwitzi tekercseket, amelyet épp a Sonderkommando tagjai írtak. Ezek között emocionális és faktuális írások is vannak. Magyarul talán nem is olvasható, csak franciául, eredeti nyelven.

“Gondoljunk csak bele, az auschwitzi jegyzőkönyv ekkor már Roosevelt asztalán van, az égetőkről készült képekkel, leírásokkal. A táborban szereztek filmet, kamerát, a képeket előhívatták és kijuttatták.”

Rajk László

Ha valakit ez részletesebben érdekel, akkor itt talál anyagot hozzá.

saul_fia2

“Kifárasztottam őket, amikor ez megtörtént, akkor elkezdhettünk dolgozni.”

Nemes László a színészekről

Nemes a német ajkú színészeknél tapasztalt bizonyosfajta túlkompenzációt, ilyenkor meg is jelezte nekik, hogy nem, ez nem kell, ez túlzás. Ezt már te rakod rá, mert szégyelled. Túl sok.

“Az udvariaskodást nem akartuk, azt, ami rárakódott a témára a háború óta. Nem akartunk művészkedést.”

Nemes László

Miben más ez, mint a Schindler listája, vagy a Sorstalanság? Nemes erre ezt mondja:

“Nem akartunk túllépni egy ember szintjén. Nincs más nézőpont, a gyerekkel kapcsolatos küldetésén keresztül ezt az egy embert figyelhetjük. Az ő nézései ritmizálják a filmet, ezen keresztül vágunk. Ennek az egyszerűségét szerettük volna hozni.”

Nemes László

Ebben a filmben nincs semmilyen óriási jellemfejlődés, nincs erőből mollosított, szomorkás zene a fájó pillanatokban, nincs sírás, nincs katarzis. Utóbbi persze véleményes, én is meggyőzhető vagyok, de úgy, ahogy a hasonló témájú filmekben megszokhattuk, biztosan nincs.

saul_fia3

Csend van. A lövések és a sikolyok utáni kínos, szégyenteljes csend.

saul_fia4

Isti

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s