Dunaújváros, Szoborpark

Ahogy a nemzeti ünnepeken mindig, úgy idén is országjárással töltöttük a március 15-ét. Nézzük meg Dunaújváros szocreál és modern építészeti örökségét! – szólt a terv. Aztán persze csalódnunk kellett itt-ott, hiszen például a tervezett múzeumi látogatást ki kellett hagynunk. Nyilván okuk van rá, de mégis hiba egy ilyen napon nem kinyitni. 

A szoborpark jó ötletnek tűnt, reméltük, hogy rendezett formában körbejárhatjuk a vas és beton alkotásokat. Mivel az internetes leírások mind hiányosak, a térképek pedig nem jelölik a “Felső sétányt”, ezért most elmondjuk: Dunaújváros a Dunához képest magasan van, és a közvetlenül a parton futó sétány az Alsó sétány, a domb tetején futó pedig a Felső sétány. Ha az ember a kórház környékén indul el a Duna felé, a felső sétányon találja magát, és ezen állnak hosszan elszórva a szobrok. (A fenti képen egy “templom” oltára látható.) Nem egy telitalálat koncepció, mondhatnánk, hogy nagyjából semmilyen, de mégis működik: végigvezetnek a szobrok a parkosított sétányon.

A szoborpark fun, és érdekes élmény úgy sétálni itt, hogy maga az épített örökség (lakótelepek, óvodák, játszóterek, kórház) eleven lakókörnyezetként kísér bennünket a szobrok hátterében. Különösebben nagy művészeti értéke vélhetően nincs a javarészt fém alkotásoknak, ám a település közelebbi múltjához mindenképp hozzátartoznak.

A Felső és Alsó sétányok hatalmas zöldfelületet adnak hozzá a városhoz. A karbantartott, mégis kissé gondozatlan park újragondolása, szakértőkkel való újratervezése kívánatos volna. Hatalmas és lenyűgöző rekreációs és egyéb funkciókban gazdag területet lehetne kialakítani itt. A Szalki-sziget és a strand fejlesztése  kiváló példa arra, hogy milyen lehetőségek vannak ebben a városban: Budapest és Pécs között létre lehetne hozni egy számos szolgáltatást kínáló, építészeti és ipari múltra és erőforrásokra támaszkodó, mégis korszerű és zöld települést, ahol konferenciák, sport és szórakozás egyaránt helyet kaphatnának, miközben az egyre erősödő kulturális élet is hozzáadná a magáét. Egy gyors Forsquare keresés alapján a gasztronómiai fejlesztés is ráférne a városra.

A sétány és a város is tele van lenyűgöző távlatokkal, amiben valójában a sokszor monumentális és izgalmas indusztriális elemek is barátságosnak és adekvátnak hatnak. Nem gondoltam, hogy ilyesmiket fogok mondani, de Dunaújvárosnak valóban jól áll ez az ipari múlt, és bőven továbbgondolható lenne a jelenkor és a jövő számára mindaz, amit ebből itt találunk.

A szocialista realista építészet, a Magyarországon és itt hitelesen megjelenő bauhaus, a szándékosan kelet-európai visszafogottság Dunaújvárost egészen népszerűvé is tehetné.

Összességében jó élmény volt újból megfordulni Dunaújvárosban. Sajnos az utat csalódás keretezte be: Dunaújváros környékén egyetlen olyan éttermet sem találtunk, ahova bemehettünk volna kutyával. A Vigadó étteremből és a Halászcsárdából is egyetlen kurta “nem”-mel tudatták, hogy máshol kell elköltenünk a pénzünket és máshol kell eltöltenünk az időnket. Ami igazán szomorú, hogy dél felé elindulva Szekszárd a következő település, ahol szívesen látják a négylábúval kiránduló embereket. Elutasító volt a baracsi halászcsárda is, Dunaföldváron pedig fel sem vették a telefont. Érdemes volna odafigyelni arra, hogy a régi szokásokat, berögződéseket időnként igenis felül kell vizsgálni. A megfigyelésem azt mutatja, hogy összefüggés van egy étterem (minden területre kiterjedő) minősége és aközött, ahogy az állatunkat fogadják.

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s