Csak evezni, amíg van még a Duna

A Duna veszélyes üzem, ám ha az ember hajlandó felkészülni, és szinten tartani a tudását, akkor különleges, szép kalandokban lehet része.

Különös, de a Duna mellett élő emberek nem gyakran gondolnak a Dunára. Furcsa módon a hazai erdőket és vízpartokat szinte kizárólagosan átadjuk a vadászoknak és a horgászoknak, akik élvezik ezt a helyzetet. (Hülyék lennének nem élvezni.) Ahol van vízi sportélet, ott egészen megnyugszunk: mások élik helyettünk a földrajzi viszonyokat, nekünk ilyesmivel már nem kell foglalkozni.

De miért is természetes, hogy a vadászok és a horgászok bármikor bárkit elzavarhatnak, kinézhetnek a vízpartokról? Nem szeretnék társadalmi csoportokat összeugrasztani, sokkal inkább az egymás mellett élést javaslom. Mégis fontos elmondanom, hogy nem az erdészeti-halászati munkásokkal van bajom, az erdő- és vízművelőkkel, hanem a jelenséggel, hogy a hobbiból vadászó-horgászó embernek valamilyen okból mintha elsőbbsége, többletjogosultsága volna odakinn. Sörözve-cigarettázva horgászni elfogadottabb és támogatottabb dolog, mint a tavasz első napjától az első fagyokig evezni a part mentén. (A nem söröző, nem cigarettázó horgászoktól és a söröző, cigarettázó, de jófej hobbihorgászoktól elnézést kérek.) 

Igencsak bajban van, aki meg szeretne tervezni egy akár csak néhány napos túrát a vízen. A közvélemény szerint a Duna “el van átkozva”, egyáltalán nem kéne a közelébe menni. Hiszen a legtöbben csak akkor kerülnek valamelyest a Duna közelébe, ha a hírekben hallanak róla. A hivatalos szervek szerint tilos tüzet gyújtani. Az infrastruktúra szinte teljesen hiányzik, legyen szó vízvételi lehetőségekről, mobiltöltésről, zuhanyzókról. Ezt persze a vadságra szomjazó ember még el tudja fogadni.

Jövőre újra tárgyalóasztalhoz ül a szlovák és a magyar fél a dunai vízi erőmű kapcsán. Egyelőre arról szólnak a hírek, hogy újra víz kerül a Mosoni-ágba. Úgy legyen. Viszont nekünk, akik aggódva figyeljük ezeket a folyamatokat, komoly félelmünk, hogy egy újabb plakátkampánnyal meggyőzik majd az embereket arról, hogy hasznos és jó dolog volna felduzzasztani, vízlépcsők közé szorítani a magyar Duna-szakaszt. Akkor pedig oda a vadság.

-g-

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s