Gemenc arcai

Gemencnek több arca van. Hogy melyiket mutatja, az attól függ, ki és hogyan közelít hozzá.

🌳Az átutazó csípősszagú, áthatolhatatlan, szúnyogjárta erdő mellett halad el. Tudja, hogy valahol mélyen szarvasok élnek. Nem lát benne se utat, se ösvényt, csak mocsarat, tört gallyat és pókhálóval befont aljnövényzetet.

🌳A vadász, horgász jól jár Gemencben. Kissé benőtt földúton közelít. Tekintetét végighordozza az éppen zajló fakitermelés egyes szakaszain. Megnyugszik, ha vadmalacot lát. A nyílt vízfelület mellett hosszan elidőzik.

🌳A túrázó hosszan böngészi a térképet, ha már végre sikerült beszereznie. Vajon van-e még ez az út, és ha van, milyen minőségű lehet? Próbálja megérteni, hogy juthatna el az egyik pontból a másikba holtágon, mocsáron, erdőn keresztül. Végül útnak indul, és csak az égiektől függ, szerencsével jár-e.

Én az utóbbiak közé tartozom, és azt is elárulom, hogy ritkán járok szerencsével Gemencben. Tiltó táblák, megszűnő felfestések, áthatolhatatlanul benőtt utak akadályoznak. Segítséget nem kapok: kevesen járják itt az erdőt. Nincs kihez fordulni, nincs kivel térképet böngészni vagy helyszínre menni. Negyven-ötven felettieknek ha varázsszavakat mondok, például Kasztó, Taplós vagy Góga, akkor felcsillan a szemük, persze, mennyit játszottunk ott gyerekkorunkban. Sokkal többet aztán nem is tudnak segíteni, hisz egyetlen év alatt is megváltozik itt a táj, nem hogy három-négy évtized alatt.

Épül ugyan ez-az, tanösvény, fogadóépület. Jár ugyan kisvasút, kishajó. De ha csak úgy eljutnánk A-ból B-be, nagyon nagy a kudarc esélye. Ez nem a Mátra. Van-e sárga, piros, kék jelzés, abban se vagyok biztos. Tekeregnek ezek a lefűződések, holtágak, ágak, térképről is nehéz megmondani, mi élővíz, mi álló. Vajon ha ott állunk majd, mi lesz ott? Süppedős mocsár? Vízfelszínen szikrázó napsütés? Sötét, néha meg-megroppanó erdő? Máskor a semmi vagy a minden közepén tanyát találunk, megint máskor üresen álló vadászházat, aztán nyaralótelepet. Rozsdás kishajó betontömbökön, körötte varsák: ez egy halásztanya lesz.

Minél többet járunk itt, és minél több tudást gyűjtünk össze homokszemenként, annál inkább kinyílik a táj. Két amerikaitól tanultam a nyomolvasást. Indiánokkal csinálnak közösen iskolát, hogy a régi tudást megőrizzék, használják. Felismerem hamar a legeltetés nyomait, ösvényt látok ott is, ahol más éppen csak rétet, erdőszélt. Látom, hol dörzsölte agancsát fának a szarvas, látom, hol töltötték a vadak az éjszakát. Tudok egy helyet, ahol nagyon valószínű, hogy hajnalban átússzák a folyót. Kilométereket teszünk meg szinte sivatagban, töltés tetején vagy szántóföldek között. Vihar jön, dörög és villámlik, bőrig ázunk. Az ember, ha összetört, végső megalázottságában figyelni kezd. Szürke gém emelkedik a vízparton. Távol mintha fekete gólya repülne. Jégmadár suhan át előttünk. Távolból roppanások. Színes szitakötők, ölyvek, lepkék. Birkanyáj. Itt kezdődik Gemenc. 

Hozzá szabad szólni:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s