Csap-e a tűzcsap?

image.jpeg

Mikor az első tűzcsapokra fekszerelték az iváshoz használható kiegészítőt, két véleményt lehetett olvasni.

1. Tök jó.

2. Nem tök jó, mert a tűzcsapban pang a víz, ezért aki ebből iszik, az veszélybe sodorja magát.

Vajon igaz lehet a pangó víz legendája, vagy örüljünk a városi kutaknak?

g

Ónod, árvíz után


Hat évvel és kb. egy hónappal ezelőtt hajnalban a híreket figyeltem. Edelényt egyenes adásban öntötte el az ár. Aznap nem mentem be vizsgázni, nyakkendő helyett bakancsot húztam, és elindultam Borsodba.

Az egyik diákmunka-közvetítő cég szervezett buszjáratot az önkénteseknek. Fogalmam se volt, mit keresek idegenek között a Blahán. Egyetlen ismerősöm se jött velem. 

A sztori ma már történelem és siker: Ónod megmenekült. Megmentettük. Egész nap homokzsákoltunk a templom mellett, ittuk a fantasztikus nyírbátori emberek pálinkáját, ettük a segélyszervezetek szendvicseit, és féltünk, átszakad-e a gát. Csodálatos nap volt. 

Úgy éreztem, a szívem a gyémántnál is keményebb.

Azóta sokszor éreztem ezt. Segíteni, önkéntesnek lenni jó ügyekért felemelő érzés.

Ma csöndesen, de gyorsan halad medrében a folyó. A várárokban nem áll víz, az utcán csend van és nyugalom. 

Akkor, 2010-ben a falu egyik vezetője meghívott magukhoz, ám sajnos a komment elveszett az egyik blogfrissítés során. (Frissítés: megtaláltam, lásd alul a linket.) Szívesen felhívtam volna, hogy itt vagyok, igyunk meg egy kávét, és mesélje el, hogyan hatott a Sajó-parti településre a sikeres árvízi védekezés. 

Ónod, örökre szívembe zártalak.

A hat évvel ezelőtti poszt itt található.

– Gergo

Kenutúra a Sión

sio_kenu_tura_kenutura_grundaktiv

Csutkára nyitva a Sió-zsilip, látványosan ömlik át a Balaton évek óta egyre szebb, türkizszín víze a tóból a csatornába. Közvetlenül a zsilip alatt középkorú férfi pakolja ki éppen a sátrakat, hordókat, enni- és innivalót a túrakenu mellé.

Kérdésemre elmondja, hogy Mohácsig tervezték az utat. Össze is fog nekik jönni, nyitva van az árvízkapu, most bújjanak rajta. Kevés szebb és életreszólóbb élményt lehet összelapátolni magunknak Magyarországon: kenuval végigveretni a Sión. Egyikfelől Somogy, másikfelől az Alföld. Utunk közben elhaladunk Ozora vára mellett, el a gyönyörű kölesdi dombok alatt, Petőfi egykori szállása mellett, tüzek és emberek mellett, fára akasztott varsák és ágon pihenő sasok mellett. Gemenc erdejében hódok és szarvasok mellett, vaddisznók és hipósflakonok mellett, ki a Nagy Dunára, el ország és világ mellett, az élet mellett, az Úristen mellett is végtelen végig.

Jó utat nekik, hacsak oda nem értek már Mohácsra.

-g-