Vértesszentkereszt – Majkpuszta

Május elseje, a munka ünnepe, nem kell dolgozni, nincs tanítás, mindenki szabad, nyakunkon a nyár. Valaki a Duna partján tölti ezt a neves napot, nálunk, Pannonhalmán ki lett adva a prefektusoknak (gyk. “nevelőknek”), hogy szervezzenek kirándulást az osztályuknak. Mi a Vértest választottuk a kirándulás helyszínéül, egyik aggastyán szerzetes-tanárunk, Antal atya tanácsára, aki több szakrális, bencésekhez is köthető helyet ismer a közelben, és felajánlotta, hogy velünk jön, és megmutatja ezeket a helyeket. Márpedig egy ilyen ajánlatot nem szabad elutasítani, szóval az egész osztály útitáskástul – bakancsostul buszra szállt, és egy napra búcsút vett a jól ismert “büszke vártól”.

574880_2758934267371_1678210952_1805163_820953883_n

Bővebben…

dr Máté Gábor – A test lázadása (könyv)

Megint valami rosszféle krimi, gondoltam, mikor először kézbe vettem a kötetet. A cím egy zombiról beszél, a borító maszkos alakja pedig párszáz oldalon keresztül üldözi majd az élőholtat, hogy a végén heppiendben váljon feszmentessé a feszre hegyezett neuronhálózat. Nos, nincsenek zombik, heppiend sincs, a maszk mögött pedig a mindig regulázott, eltitkolt, elfojtott igények bújnak.

Dscf1046

A borító mőgőtt pedig egy érdekes ismeretterjesztő munka található. Írónk betegségekről ír (orvos énem felneszel, beteg énem fél). A stressz hatásairól (Unalmas, kiált Doki; végre foglalkozol velem is? – kérdi félve Beteg). A lélek, immunrendszer és a rák meg egyéb betegségek kapcsolatáról (nyugati orvosláson nevelkedett Doki szörnyűlködik, Beteg ujjong). Azok megnyugtatására, akik hisznek a nyugati típusú orvoslásban: nem hülyeség a téma. Azok megnyugtatására, akik nem hisznek a nyugati típusú orvoslásban: végre valaki, aki testet és lelket megpróbálja egységként kezelni, és érthetően ír.

Bővebben…

Zirc

Nagyjából egy hónapja diószedés ürügyén vetődtem Zircre. Talán az utolsó napos őszi hétvége volt, hát lőttem pár képet. Zircen minden a ciszterekről beszél. Már régóta ott vannak, és úgy tetszik, mintha a város fennállásáig ott is maradnának. Zircen megállt az idő valamikor az 1800-as években, a barokk uralja a várost. Az apátság a maga könyvtárával és a Bakony múzeummal kötelező látnivaló. Ismeritek Reguly Antalt? Hozzá köthető a finnugor elmélet, ő találta meg nekünk a hantikat és a manysikat, akik ma is úgy élnak, ahogy talán eleink tették, amikor az Ural északi csücskétől elindultak. Múzeuma van a városban. Ha csoportosan mentek oda, kovácsolást is tanulhattok.

Menjetek pár kilométert kocsival Pápa felé, és a Magas-Bakony közepén találjátok magatokat. Akli major ökológiai szemlélettel termeszett javakat kínál (mellékesen: ezt az épületet is a ciszterek emelték jó két-háromszáz éve), aztán itt van Pénzesgyőr, ahol Szent László pénzét találhatjátok a patak vizében, kicsit odébb meg Bakonybél a maga bencés monostorával.

A képek a Zirci apátságban és annak arborétumában készültek. Ja, hogy arborétum is van? Ugye, hogy remek hely?

ZirctavolGyontatoszekAngyalTuristanullaArboretumpatakArboretumbacsiArboretumbukkFa400HarsfasorHadiutTulipanok

 

Au pair – PRO

HerengrachtIk_ben_de_ridderZandvoort

Ma megjelent az Index Velvet-részlegén egy cikk, hogy miért is ne menjünk au pairnek külföldre. A cikk egy elég személyes élménybeszámoló, de szerintem köré kellene írni villogó betűkkel, hogy ez egy vélemény és nem egy objektív körkép általános tanulsággal. Az Index cikket veszem a kontrának, én megírom a pro-t.

Bővebben…

Móricz Zsigmond: Erdély (könyv)

Dscf0950

Bizonyára mindannyiótok előtt ismert az a bizonyos “aha-érzés”: a megfelelő pillanatban felfedezett műalkotásban felismerjük mindenkori önmagunkat, mindenkori emberségünket. Ezt keltette fel bennem Móricz vaskos történelmi trilógiája.

A könyv Báthori Gábor és Bethlen Gábor fejedelemségét idézi fel, Erdély aranykorát. Bővebben…

Valaki járt a fák hegyén – Kányádi Sándor Pannonhalmán

Kanyadi

Dadikovi barátomat látjuk vendégül a Grundon – saját fotóival meséli el, milyen volt találkoznia Kányádi Sándor költővel. Gergő

Amikor a gimnázium folyosóján távolról megláttam a plakát közepén nagy betűkkel szedett nevet: “Kányádi Sándor” – rögtön az előző napi magyaróra jutott az eszembe, ahol Vergiliusról tanultunk (“Őt már korában is tanították az iskolákban, olyan élő legenda volt, mint napjainkban például Kányádi Sándor, aki még él, de már most is érettségi tétel stb”).  Közelebb érve a plakátról az is kiderült, hogy ez az élő legenda előadást fog tartani itt, Pannonhalmán. Természetesen nem volt kérdés, hogy én ott leszek-e. Bővebben…

Nem ér a nevem – Goldenblog 2011

Csrk_pac

Emlékszik még valaki a Goldenblogra? Mi is írtunk róla, itt például. 2007-ben és 2008-ban. Emlékszem, menő volt, mindenkinek akkor lett blogja, csupa énblog, mindegyik végtelenül őszinte volt, szóval biztosan többet olvastam őket, mint újságot.

Azt hiszem, nyolc blogot olvastam rendszeresen, aztán ezek eltűntek, átalakultak, ezekből három már tematikus blogokat írnak. Azt hiszem, anyám is akkor indított főzősblogot, még éppen idejében, hogy az első hullámban benne legyen. Ezek a nők, az ősgasztrobloggerek azóta is közösségként tekintenek egymásra, vannak kábé huszan és ez azért jó, hogy az interneten még lehet barátságokat kötni. És ők persze a nicknevükkel barátok.

Bővebben…